Portscan

NMAP

Elsősorban portscannelésre használják, azonban a legújabb verzió (4.11) segítségével egy sereg egyéb dolgot is megtudhatunk a célgépről.

A portscannelésről általában

TCP/IP-s protokollstacket használva gépünk több, mint 65.000 különféle porton kommunikálhat. A portok alap

Egy portnak alapvetően hat állapota lehet az nmap szerint:

open: a portra érkező csomagokkal foglalkoznak és van egy alkalmazás, amely reagál az ide érkező adatokra. A portscannelés legfontosabb célja, hogy az összes ilyet megtaláljuk.

Closed: a port reagál a kérésekre, de nincs alkalmazás, amely használná. Használható egy arra pl, hogy megbizonyosodjunk, hogy a célgép be van-e kapcsolva egyátalán.

Filtered: a legidegesítőbb mind közül. A portot szűrik, és az nmap ebben az esetben nem tudja eldönteni, hogy open vagy closed állapotban van-e (azaz ha pl. egy tűzfallal kiszűrik valamelyik irányban a csomagokat, vagy kéréseink egy DROP-actionben végződnek a célgép iptables-beállításaiban.)

Unfiltered: bár a csomagjainkat nem szűrik, az nmap mégsem tudja eldönteni a port állapotát. Az ACK-szkennelés eredményezi.

Open/filtered: az nmap nem tud dönteni, hogy a port open vagy filtered. Az olyan szkennelési módoknál kapunk eredményt, amelyeknél az jelzi a port nyitott állapotát, hogy nem érkezik válasz (UDP, FIN, PROT, Xmas scantípusok).

Closed/filtered: ld. feljebb, csak itt a close és a filtered között vacilálunk. IPID idle scan esetén.

Az nmap scantípusai

sS: a default, SYN scan. A TCP-s háromutas kapcsolatfelvételi mechanizmus első (SYN) csomagját küldi el a célportra. Ha érkezik rá SYN/ACK, akkor a port open, ha RST, akkor closed állapotban van. Ha ICMP port unreachable vagy semmi sem érkezik, akkor a port filtered. A leggyorsabb és legkedveltebb az összes scantípus közül, viszont kellő körültekintéssel kell élni az intenzitás megválasztásánál: gyakorlatilag DoS is megvalósítható vele és figyelmes rendszergazdák szűrni szokták.

sT: a TCP protokoll connect() függvényét használja a kapcsolódásra, nem közvetlenül csomagot küld ki. Akkor használatos, ha valamiért nem tudunk közvetlenül SYN csomagot küldeni (pl. nem root-ként indítjuk el az nmap-ot. Erre a „sorry, dude!” hibaüzenettel figyelmeztet is ) Ha lehet, inkább a SYN scant használjuk.

sM, sF, sX, sN: Maimon, FIN, Xmas és NULL scan. Gyakorlatilag ugyanarra a logikára működnek: beállítunk egy bizonyos flagbit-kombinációt a TCP fejlécében, majd útjára engedjük a csomagot. A Maimonnél a FIN+ACK, FIN-nél csak a FIN, az Xmas-nél a FIN+PSH+URG flagek vannak bekapcsolva, NULL-nál értelemszerűen semmi. Az egész játék arra megy ki, hogy a TCP RFC-jét teljes egészében megvalósító implementációk eldobják az ilyen értelmetlen csomagot, ha a porton értelmes forgalmat várnak (azaz nyitva van) és RST-t küldenek vissza, ha a port closed. Butább állapotmentes tűzfalakon keresztül is működik a dolog, azonban mivel a figyelmes rendszergazdák is olvassák az nmap dokumentációját, könnyen szűrhető - másrészt az nmap lehetőséget nyújt arra is, hogy a nyolc flagbitet tetszés szerint kapcsolgassuk tapogatózáshoz (--scanflags kapcsoló).

sA: ACK scan. Különbözik az előzőektől – soha nem mondja azt, hogy a port open (ugyanis mindenképp RST csomag jön vissza, akármelyik állapotban is van igazából a port). Arra használatos, hogy a célgép előtt őrködő tűzfal szabályait puhatoljuk ki.

sI: Idle scan. A legkifinomultabb mind közül - azon alapszik, hogy nem a saját gépünkről végezzük a scannelést, hanem egy Ártatlan Áldozat forgalmát manipuláljuk úgy, hogy végül is portscannelést hajtson végre a célgépen. Ennek megfelelően a scan eredménye azon portok listája lesz, amelyet az áldozat lát! (Bővebb infó: Média:http://insecure.org/nmap/idlescan.html)