JMX
a |
a |
||
| 53. sor: | 53. sor: | ||
</pre> |
</pre> |
||
| − | A J2SE 6 implement |
+ | A Sun J2SE 6 implementációk esetén lokális felügyeletre nem kell mindenképpen felkészítenünk a virtuális gépet indításkor. A nem szabványos, de a Sun által támogatott [http://java.sun.com/javase/6/docs/technotes/guides/attach/index.html Attach API] lehetővé teszi, hogy egy JVM "rácsatlakozzon" az őt futtató felhasználó egy másik JVM folyamatára, és többek között kiolvashassa hogy az MBeanServer el lett-e indítva és lokális csatlakozásra konfigurálva; ha nem, akkor erre utasíthatja is. Ezek után a lokális JMX szolgáltatásra "kényszerített" JVM-hez a szokásos módon lehet csatlakozni. A 6-os JDK beépített felügyeleti eszközei (a jconsole és a VisualVM; lásd később) képesek így lokális JVM-ekre csatlakozni. |
| + | |||
java.lang.management API |
java.lang.management API |
||
Attach API -> a démonja miatt |
Attach API -> a démonja miatt |
||
| + | JTop? |
||
A lap 2008. december 18., 16:11-kori változata
A Java Management Extensions (JMX) egy, a J2SE 5.0-tól kezdve a platform-implementációk által kötelezően megvalósítandó szabvány. Célja mind a Java alkalmazások és a futtató platform (távoli) menedzsmentre felkészítésének, mind pedig a menedzsment célú hozzáférés mikéntjének szabványosítása.
A JMX mind menedzsment kiszolgálói (illetve menedzselt elem), mind pedig felügyeleti alkalmazás oldalon alapvetően a Java platform feletti implementációt feltételez; főként kötelezően megvalósítandó Java interfészeket, osztályokat és azok viselkedését írja le.
Hasonlóan például a Web Based Enterprise Management nyílt távfelügyeleti szabványhoz és az arra épülő megoldásokhoz, a JMX valódi objektum-orientált felügyeleti adatmodellezést tesz lehetővé (aminek nem csak az objektumok/asszociációk/attribútumok lekérdezése része, de metódusokat is lehet hívni); azzal ellentétben azonban nem definiál előre használható/kiterjeszthető modelleket. J2EE környezetekre a JMX-re épülő JSR-77 specifikáció határozza meg a felügyeleti modellt.
Tartalomjegyzék |
1 JMX alapfogalmak és architektúra
Az MBeanServer egy, az MBean-ek eket nyilvántartó objektum, melynek publikus interfésze az MBean regisztráció és törlés mellett lehetőséget biztosít többek között:
- MBean-ek név és név-minta szerinti keresésére,
- MBean-ek attribútum- és metódushalmazának lekérdezésére,
- attribútumok olvasására és írására,
- metódusok hívására,
- az MBean-ek által létrehozott jelzésekre (Notification-ök) feliratkozásra.
Megjegyzendő, hogy a mind lokális, mind távoli (lásd később) MBeanServer-hozzáférések esetén alkalmazható interfész metóduskészlete szűkebb, mint annak a specifikusan a lokális Java virtuális gépben található MBeanServer-hez kiterjesztett gyermeke.
A J2SE 5.0-tól kezdve a Java implementációk tartalmaznak egy platform MBeanServer-t. Ez amellett, hogy képes az alkalmazások felügyeletére létrehozott Mbean-eket kezelni, a java.lang.management API által meghatározott MBeaneket implementálva magának a futtató platformnak a felügyeletét is támogatja. Egy JVM-en belül több MBeanServer objektum létezése is megengedett; a platform mellett akár más JMX implementációkkal is dolgozhatunk egyidejűleg. (Az MBeanServer-ek alapesetben egymástól és egymás MBean-jeitől teljesen függetlenek; igény esetén azonban például kaszkádolhatóak.)
Az ugyanazon JVM-en belüli MBeanServer(-ek) elérésére a felügyeletet végző Java kód a specifikáció megvalósításainak egy factory osztályát, vagy a platform implementáció factory osztályát használhatja. A távoli eléréshez azonban nyilvánvalóan szükség van valamilyen mechanizmusra, amely egy JVM MBeanServer-eit valamilyen formában elérhetővé teszi egy másik JVM objektumai számára.
A specifikáció szerint ezt a funkcionalitást látják el a konnektorok. Egy konnektor-megvalósítás részei a konnektor kliens (connector client) és a konnektor kiszolgáló (connector server). A kliens oldali megvalósítás célja az, hogy olyan, a már említett távoli interfészt implementáló lokális objektumot hozzon létre, melynek lokális metódushívásai végrehajtódnak a távoli MBeanServer-en, illetve melynek jelzéseit az átadja a helyi előfizetőknek. A specifikáció kötelezően megvalósítandóként leír egy távoli metódushívás alapú (Java RMI) konnektort, illetve egy opcionálisan megvalósítandó "JMX Messaging Protocol" alapút.
A specifikáció elismeri "protokoll adapterek" (protocol adapters) implementálásának esetleges szükségességét; ezek nem-Java kliensek számára nyújtanának hozzáférést pl. HTML vagy SNMP felett. (A szerző legjobb tudomása szerint elterjedten használt ilyen megoldás nincs.) Egy nagyon érdekes, de 2008 októberében még csak "Early Access Draft" szintű projekt a Web Services Connector; a konnektor a WS-Management szabványt használja hordozóprotokollként, így a klienseknek nem kell mindenképpen Java alkalmazásoknak lenniük (az implementáció használhatóságát demonstrálták már WinRM-mel; elméletileg nyílt implementációkkal, mint pl. a wiseman is működőképesnek kell lennie.)
2 MBean-ek metaadatai
A Descriptor ("leíró") interfész segítségével a metaadat-osztályok példányaihoz (kulcs,érték) pár alakú bejegyzésekkel metaadatokat fűzhetünk, ahol a kulcs egy java.lang.String, az érték pedig egy általános java.lang.Object objektum. A specifikáció megadja kulcsok egy halmazát előre definiált névvel, céllal és lehetséges értékkészlettel (lásd az interfész definícióját). Ilyenek például a defaultValue kulcs (attribútum vagy metódus-paraméter alapértelmezett értéke, az érték objektum), a severity (jelzések súlyossága, értéke 0-tól 6-ig java.lang.Integer vagy java.lang.String) vagy a units kulcs (attribútum, metódus-paraméter vagy metódus visszatérési érték mértékegysége, például "bytes" vagy "seconds"; értéke java.lang.String típusú).
3 Az MBean-ek elnevezése
Ismétlés képpen: az MBean-ek valódi Java objektumok, melyeket (általános esetben) nem közvetlenül érünk el (pontosabban fogalmazva: nincs rájuk objektum-referenciánk), hanem egy proxy jellegű Java objektumnak (az MBeanServer-nek) mondjuk meg, hogy melyik MBean-jével milyen operációt hajtasson végre, illetve azt kérdezzük le a benne regisztrált MBean-ekkel kapcsolatban. Ennek folyománya, hogy az MBeanServer meghívásai során valahogy meg kell jelölnünk azt az MBean-t, amelyikre például egy attribútum érték (vagy éppen attribútum készlet) lekérdezés vonatkozik - ezt viszont a szokásos módon, Java objektum-referenciákkal nem tudjuk megtenni. (N.B. ez valójában inkább előny, mint hátrány...)
Az MBean-eket egy MBeanServer-ben az ún. objektum nevük azonosítja egyértelműen. API szempontból az objektum nevet a javax.management.ObjectName osztály reprezentálja. Egy objektum név két részből áll:
- egy domain névből,
- és egy vagy több kulcs tulajdonság (key property) rendezetlen halmazából.
A domain név egyszerűen egy sztring, mely az MBean-ek (jelenleg) nem hierarchikus névtér alapú elválasztását teszi lehetővé. A kettőspont (':'), csillag ('*') és kérdőjel ('?') karaktereken kívül minden karakter megengedett benne. Javasolt, hogy a domain név a kiadó szervezet DNS neve alapján, a Java csomagok elnevezési konvenciójához hasonlóan legyen felépítve (pl. hu.bme.mit.inf.MyDomain) - mindazonáltal a JMX implementáció ezt a hierarchiát nem értelmezi. Minden MBeanServer-nek van egy alapértelmezett domain-je; amennyiben domain név nélkül hivatkozunk MBean-ekre (vagy keresünk, pontos illeszkedést elvárva), úgy ezt használja.
A kulcs tulajdonságok kulcs-érték párok. Mind a kulcsok, mind az értékek sztringek; egy kulcs egy adott kulcs tulajdonság halmazban nem fordulhat elő kétszer. A type tulajdonság használata általánosan elterjedt; segítségével a nevekre való mintaillesztéssel lehet egyfajta primitív példányenumerációt megvalósítani. Bizonyos különleges karakterek (mint például a kettőspont) nem megengedettek sem a nevekben, sem az értékekben. Az objektum nevek szöveges reprezentációja a következő minta alapján történik: domainNév:kulcs=érték[,kulcs=érték]*. Egy szöveges reprezentáció kanonikus név, ha a névben a kulcsok lexikografikusan rendezettek.
Egy objektum név lehet azonban minta is, melyre illeszkedő objektum neveket keresünk. Ekkor a '*' és a '?' karakterek használhatók mint wildcard-ok (a szokásos módon; * akármilyen hosszú karaktersorozat, ? pontosan egy karakter).
4 A JVM felkészítése
Bár a platform MBeanServer implementációként megtalálható bármely J2SE 5 vagy 6 Java implementációban, ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy bármely futó JVM megkötések nélkül felügyelhető lenne.
Ha a felügyelendő és a felügyelő JVM ugyanazon a gépen található, indításkor a com.sun.management.jmxremote VM kapcsoló megadásával engedélyezhetjük a lokális hozzáférést a platform MBeanServer-hez:
java -Dcom.sun.management.jmxremote DummyServer
A Sun J2SE 6 implementációk esetén lokális felügyeletre nem kell mindenképpen felkészítenünk a virtuális gépet indításkor. A nem szabványos, de a Sun által támogatott Attach API lehetővé teszi, hogy egy JVM "rácsatlakozzon" az őt futtató felhasználó egy másik JVM folyamatára, és többek között kiolvashassa hogy az MBeanServer el lett-e indítva és lokális csatlakozásra konfigurálva; ha nem, akkor erre utasíthatja is. Ezek után a lokális JMX szolgáltatásra "kényszerített" JVM-hez a szokásos módon lehet csatlakozni. A 6-os JDK beépített felügyeleti eszközei (a jconsole és a VisualVM; lásd később) képesek így lokális JVM-ekre csatlakozni.
java.lang.management API Attach API -> a démonja miatt JTop?
