Execline

1 Az execline shell

1.1 Fordítás/telepítés

Az execline-t Ubuntu 8.10-en próbáltam ki. Sajnos csomag formájában nem található meg a Debian és Ubuntu disztribúciókban, ezért forrásból kell telepíteni.

A tarball letölthető a http://www.skarnet.org/software/execline/install.html címről, ugyanitt részletes telepítési utasítás is található, mivel azonban a szokásos make/make install lépéseknél többre van szükség, ezért a fordítás menetét kicsit részletezem. Szükség lesz a skalibs könyvtárra, ez szerencsére csomagból telepíthető:

   # apt-get install skalibs-dev

A tarballt kicsomagolva tapasztalhatjuk, hogy az execline a kissé szokatlan slashpackage konvenciót alkalmazza, a programot egyébként a 4 pontos BSD licensszel terjesztik.

A szokatlan könyvtárelrendezés miatt a fordításhoz néhány trükk szükséges, először is, az execline-x.yy.tar.gz-t csomagoljuk ki a $prefix/package könyvtárba (ahol $prefix tetszőleges útvonal, célszerűen a saját /home könyvtárunkban). Ezután:

   $ cd $prefix/package/admin/execline-x.yy/
   $ echo $prefix > conf-compile/conf-sp_root

Ezzel beállítottuk a fordításhoz szükséges relatív útvonalat, ami egyébként a gyökérkönyvtárra mutatott volna. Ezután azért, hogy a fordító megtalálja a skalibs include-fájlokat:

   $ mkdir -p $prefix/package/prog/skalibs/
   $ ln -s /usr/include/skalibs/ $prefix/package/prog/skalibs/include
   $ ln -s /usr/lib/skalibs/ $prefix/package/prog/skalibs/library
   $ ln -s /usr/include/skalibs/sysdeps/ $prefix/package/prog/skalibs/sysdeps

Ezek után a csomag remélhetőleg szerencsésen lefordítható az alábbi parancs kiadásával:

   $ package/compile

A keletkező binárisok a command/ alkönyvtárban lesznek.

1.2 Működési elv

A nyelv alapja az úgynevezett láncolt betöltés (chain loading), amit Bernstein-láncolásnak ([http://www.faqs.org/docs/artu/ch07s02.html Bernstein chaining]) is neveznek, egy alapvető UNIX-os technika, amit sok program használ. Ennek lényege a következő:

• a UNIX-os programok indítása az execve() rendszerhívással történik, amelyet

három argumentummal kell meghívni:

• • a program nevével (redundáns)
  • a parancssori agumentumok listájával: argv, ahol argv[0]

a program neve

• • mutató a környezetre (envp)

• az argv lista lehetővé teszi, hogy a lista elejéről olvasva

végrehajtsunk egy parancsot, majd a lista maradékát tovább exec-eljük. Több program is működik ezen az elven, például:

   $ nice -10 echo blah

Így először a nice parancs fut le, ez értelmezi az első argumentumot, ami a -10, majd végrehajtja az echo parancsot.