A lap 2009. január 3., 17:06-kori változata

1 Az execline shell

1.1 Fordítás/telepítés

Az execline-t Ubuntu 8.10-en próbáltam ki. Sajnos csomag formájában nem található meg a Debian és Ubuntu disztribúciókban, ezért forrásból kell telepíteni.

A tarball letölthető a http://www.skarnet.org/software/execline/install.html címről, ugyanitt részletes telepítési utasítás is található, mivel azonban a szokásos make/make install lépéseknél többre van szükség, ezért a fordítás menetét kicsit részletezem. Szükség lesz a skalibs könyvtárra, ez szerencsére csomagból telepíthető:

   # apt-get install skalibs-dev

A tarballt kicsomagolva tapasztalhatjuk, hogy az execline a kissé szokatlan slashpackage konvenciót alkalmazza, a programot egyébként a 4 pontos BSD licensszel terjesztik.

A szokatlan könyvtárelrendezés miatt a fordításhoz néhány trükk szükséges, először is, az execline-x.yy.tar.gz-t csomagoljuk ki a $prefix/package könyvtárba (ahol $prefix tetszőleges útvonal, célszerűen a saját /home könyvtárunkban). Ezután:

   $ cd $prefix/package/admin/execline-x.yy/
   $ echo $prefix > conf-compile/conf-sp_root

Ezzel beállítottuk a fordításhoz szükséges relatív útvonalat, ami egyébként a gyökérkönyvtárra mutatott volna. Ezután azért, hogy a fordító megtalálja a skalibs include-fájlokat:

   $ mkdir -p $prefix/package/prog/skalibs/
   $ ln -s /usr/include/skalibs/ $prefix/package/prog/skalibs/include
   $ ln -s /usr/lib/skalibs/ $prefix/package/prog/skalibs/library
   $ ln -s /usr/include/skalibs/sysdeps/ $prefix/package/prog/skalibs/sysdeps

Ezek után a csomag remélhetőleg szerencsésen lefordítható az alábbi parancs kiadásával:

   $ package/compile

A keletkező binárisok a command/ alkönyvtárban lesznek.

1.2 Működési elv

A nyelv alapja az úgynevezett láncolt betöltés (chain loading), amit Bernstein-láncolásnak ([http://www.faqs.org/docs/artu/ch07s02.html Bernstein chaining]) is neveznek, egy alapvető UNIX-os technika, amit sok program használ. Ennek lényege a következő:

a UNIX-os programok indítása az execve() rendszerhívással történik, amelyet

három argumentummal kell meghívni:

- a program nevével (redundáns)
- a parancssori agumentumok listájával: argv, ahol argv[0]

a program neve

- mutató a környezetre (envp)

az argv lista lehetővé teszi, hogy a lista elejéről olvasva

végrehajtsunk egy parancsot, majd a lista maradékát tovább exec-eljük. Több program is működik ezen az elven, például:

   $ nice -10 echo blah

Így először a nice parancs fut le, ez értelmezi az első argumentumot, ami a -10, majd végrehajtja az echo parancsot.

@@ 13. sor: / 13. sor: @@
 ''skalibs'' könyvtárra, ez szerencsére csomagból telepíthető:
-{{{
     # apt-get install skalibs-dev
-}}}
 A tarballt kicsomagolva tapasztalhatjuk, hogy az  ''execline'' a kissé szokatlan
@@ 22. sor: / 20. sor: @@
 A szokatlan könyvtárelrendezés miatt a fordításhoz néhány trükk szükséges,
-először is, az execline-x.yy.tar.gz-t csomagoljuk ki a {{{$prefix/package}}}
+először is, az execline-x.yy.tar.gz-t csomagoljuk ki a <tt>$prefix/package</tt>
-könyvtárba (ahol {{{$prefix}}} tetszőleges útvonal, célszerűen a saját /home
+könyvtárba (ahol <tt>$prefix</tt> tetszőleges útvonal, célszerűen a saját /home
 könyvtárunkban). Ezután:
-{{{
     $ cd $prefix/package/admin/execline-x.yy/
     $ echo $prefix > conf-compile/conf-sp_root
-}}}
 Ezzel beállítottuk a fordításhoz szükséges relatív útvonalat, ami egyébként
@@ 35. sor: / 31. sor: @@
 a skalibs include-fájlokat:
-{{{
     $ mkdir -p $prefix/package/prog/skalibs/
     $ ln -s /usr/include/skalibs/ $prefix/package/prog/skalibs/include
     $ ln -s /usr/lib/skalibs/ $prefix/package/prog/skalibs/library
     $ ln -s /usr/include/skalibs/sysdeps/ $prefix/package/prog/skalibs/sysdeps
-}}}
 Ezek után a csomag remélhetőleg szerencsésen lefordítható az alábbi parancs
 kiadásával:
-{{{
     $ package/compile
-}}}
-A keletkező binárisok a {{{command/}}} alkönyvtárban lesznek.
+A keletkező binárisok a <tt>command/</tt> alkönyvtárban lesznek.
 == Működési elv ==
@@ 60. sor: / 52. sor: @@
 * a UNIX-os programok indítása az execve() rendszerhívással történik, amelyet
-  három argumentummal kell meghívni:
+három argumentummal kell meghívni:
- ** a program nevével (redundáns)
+** a program nevével (redundáns)
- ** a parancssori agumentumok listájával: {{{argv}}}, ahol {{{argv[0]}}}
+** a parancssori agumentumok listájával: <tt>argv</tt>, ahol <tt>argv[0]</tt>
-       a program neve
+a program neve
- **
+** mutató a környezetre (<tt>envp</tt>)
+* az <tt>argv</tt> lista lehetővé teszi, hogy a lista elejéről olvasva
+végrehajtsunk egy parancsot, majd a lista maradékát tovább <tt>exec</tt>-eljük.
+Több program is működik ezen az elven, például:
+    $ nice -10 echo blah
+Így először a <tt>nice</tt> parancs fut le, ez értelmezi az első argumentumot,
+ami a -10, majd végrehajtja az <tt>echo</tt> parancsot.

Execline

A lap 2009. január 3., 17:06-kori változata

1 Az execline shell

1.1 Fordítás/telepítés

1.2 Működési elv

Nézetek

Személyes eszközök

Navigáció

Keresés

Eszközök