Solaris virtualizációs megoldások

A Unix/Linux szerverek üzemeltetése wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Sjrextor (vitalap | szerkesztései) 2010. január 10., 17:13-kor történt szerkesztése után volt.

In progress...

Ez a lap a Sun Solaris 10 operációs rendszer virtualizációs megoldásainak bemutatására készült.

1 A Solarisról általában

A Solaris a Sun Microsystems SVR4 kompabibilis, Unix-ok családjába tartozó operációs rendszere. Jelenlegi legfrissebb kiadása a Solaris 10 10/09, közismertebb nevén a Solaris 10 Update 8. A jelenleg futó kernel verziója:

-bash-3.00$ uname -sr
SunOS 5.10
-bash-3.00$

A Solaris 10 2005. január 31.-én jelent meg, olyan újdonságokkal mint a DTrace, az SMF (Service Management Facility, amely az init.d scriptek leváltására jött létre), az NFSv4 vagy a Solaris Containers. Ezen kiadástól kezdve szabadon letölthető - regisztráció után - és szabadon felhasználható az új licencelési struktúrának köszönhetően, ám ehhez csak a negyedéves frissítések és biztonsági javítások járnak.

A ZFS támogatás a Solaris 10 Update 2-ben került be.

1.1 Felhasználása

A Solaris kitűnő SMP képességekkel rendelkezik, kitűnőek skálázódik a többprocesszoroz rendszereken is, lehetővé téve a rendszer teljes és egyenletes kihasználását. Képes kihasználni a nagyobb Sun (és az Opteron) gépek NUMA jellegét is, ahol az SMP-től eltérően egyes memóriaterületek adott processzor(ok)hoz "közelebb" lehetnek. Az ehhez szükséges támogatást Memory Placement Optimizationnek (MPO) hívják.

A skálázhatósága, teljesítménye és robosztussága képesség teszi alkalmazáskritikus feladatok ellátására, ezért előszeretettel használják vállalati környezetben is, legyen szó akár webkiszolgálásról, akár alkalmazásszerverekről.

2 Támogatott architektúrák

A Solaris 10 a következő platformokon fut:

  • Sun SPARC
  • x86
  • x86_64
Személyes eszközök