Monitorozás

A Unix/Linux szerverek üzemeltetése wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen KornAndras (vitalap | szerkesztései) 2007. augusztus 6., 14:46-kor történt szerkesztése után volt.

Kétféle monitorozást szoktunk akarni:

  • megy/nem megy
  • mennyi?

Az előbbire egy lehetéges megoldás a Nagios, az utóbbira a munin.

Mielőtt ezekbe belemegyünk, nézzünk néhány általános tervezési szempontot:

Tartalomjegyzék

1 Architektúra

Ha adatokat gyűjtünk, az architekturálisan a következő módokon történhet:

  • A monitorozó gép kérdezgeti a monitorozott gépeket.
    • Minden monitorozott gép "szerver".
    • A lekérdezőgépnek valahogyan hitelesítenie kell magát.
  • A monitorozandó gépek tolják az adatokat egy szerverre.
    • Kitől fogadjon el adatokat a szerver?
    • Milyen és mennyi adatot fogadjon el?

A gyűjtendő adatok körének meghatározása is többféle lehet:

  • A monitorozott gép dönti el, milyen adatokat küld.
    • Nehéz központilag módosítani sok gépen egyszerre.
    • Megbízhatunk a monitorozószerverben, mert nem tudja befolyásolni, mit futtatunk (bár azt esetleg igen, hogy milyen gyakran).
    • Ha polling van, akkor a "szervernek" valahogyan meg kell tudnia, milyen adatokat fog kapni vagy mit kell lekérdeznie.
  • A lekérdező gép dönti el, mire kíváncsi.
    • Könnyű központilag módosítani.
    • Nehéz implementálni: a lekérdező gép küldjön kódot, amit futtatni kell? Mitől lesz hordozható? A bizalmi kérdésről nem is szólva.
  • Hibrid: pl. SNMP; számos teljesítményadat rendelkezésre áll, ezeket és csak ezeket lehet lekérdezni, de a lekérdező dönti el, mit kérdez le.
    • SNMP-vel itt nem foglalkozunk (max. házi feladatként), mert szervereket másképp is lehet monitorozni, az SNMP inkább hálózati dobozokhoz való.

1.1 Skálázhatóság

Ha sok gépet akarunk monitorozni, előnyös, ha a monitorozással kapcsolatos feladatok megoszlanak; minél több feladatot bízzunk magukra a monitorozott gépekre. Nekik ez remélhetőleg csekély többletterhelés, a szerverpark monitorozást végző gépnek viszont nem mindegy, mennyi teendője van egy-egy géppel.

Pl. ha rrdtoolt használunk, az egyes gépek csinálhatják a saját rrd-iket, aztán időnként rsync-kel felmásolhatják a szerverre.

Szintén fontos kérdés, hogy mennyi munka egy új monitorozandó gép beállítása (a munin esetében nagyon kevés, és ez jó).

1.2 Robusztusság, megbízhatóság, redundancia

Főleg megy/nem megy típusú monitorozásnál mindig az legyen az alapfeltevés, hogy nem megy. Ha a monitorozott szolgáltatás meggyőz minket arról, hogy de, megy, akkor ezt higgyük el egy időre - mondjuk öt percre. Utána újabb bizonyíték kell, nem ígéret. :)

* Példa: ha a szabad hely mennyiségét monitorozzuk, nem jó ötlet megpróbálni levelet küldeni arról az eseményről, hogy a mailspool könyvtár alól elfogyott a hely.
* Ha mindig arról küldünk levelet, hogy "még van hely", az működő megoldás, csak kicsit pazarló.
* Jobb a monitorozó szervernek szólni, de
  * egy idő után mindenképpen riasztani kell egy embert, és
  * a monitorozó szerveren is elfogyhat a hely, márpedig hely nélkül esetleg nem tudunk riasztani.
* Elvi megoldás: pl. fenntartunk a riasztások kézbesítéséhez szükséges mennyiségű helyet erre a célra (van erre konkrét megvalósítás?)
* Gyakorlati megoldás: a monitorozó szerver lemezterületének fogyásáról már olyan hamar riasztást küldünk, hogy a riasztás kézbesítése előtt a lehető legrosszabb esetben se tudjon a hely elfogyni. (Ebből a valóságban kénytelenek leszünk engedni, mert a lehető legrosszabb eset az, hogy nem tudjuk kézbesíteni a riasztást, mert nem működik az a rendszer, amely átvenné...)

Ha kiesik a monitorozásért felelős gép, vagy a monitorozott gép és a monitorozó gép közötti hálózat, a hiba elhárításáig nem gyűlnek az adatok. Ha ez baj, akkor nyilván több gépen is gyűjteni kell az adatokat. Ahol ennek értelme van és megvalósítható, maga a monitorozott gép is monitorozhatja magát (a saját hálózati elérhetőségét mondjuk nehezen tudja monitorozni).

1.3 Autonómia

Hasznos, ha a monitorozott gép maga tolja fel a monitorozó gépre a státuszát, és nem annak kell őt kérdezgetnie. Ennek több előnye van:

  • Egyszerűbb a "szerveroldali" megvalósítás.
  • Automatikusan megtudjuk azt is, hogy a monitorozott gép még megy és hálózati kapcsolata is van (ez mondjuk arra az esetre is igaz, ha a monitorozó gép pollozza a többit).
  • Nem kell "szervert" rakni a monitorozott gépre.

Autonóm megy/nem megy típusú, teljesen testreszabott monitorozás egy lehetséges megoldása vázlatosan a következő:

  1. Ötpercenként töröljük azokat a jelzőfile-okat, amik akkor jönnek létre, ha a szolgáltatások mennek.
  2. Van sok kis programunk, ami egy-egy szolgáltatás elérhetőségéről győződik meg, és rendszeresen lefut. Ha a szolgáltatás megy, létrehozza a hozzá tartozó jelzőfile-t. Itt persze nemcsak azt lehet nézni, hogy elérhető-e a webszerver, hanem akár olyasmit is, hogy "igaz-e, hogy még legalább 1G szabad hely van a /var filerendszerben?".
  3. A következő törlés előtt egy program megnézi, hogy minden teszt sikeres volt-e ebben a periódusban; ha nem, akkor pl. riasztást küld, vagy lefuttathat egy az adott szolgáltatáshoz tartozó vészprogramot (ami mondjuk megpróbálja újraindítani a webszervert, vagy megnövelni a /var-t).

Az autonómiával és a riasztásokkal csak óvatosan: nem akarunk 1000 levelet vagy pláne sms-t kapni, ha valami baj van, és nem akarjuk percenként újraindítani a webszervert, ha elrontottunk valamit a tesztelőprogramban.

Személyes eszközök