Copyright

A Unix/Linux szerverek üzemeltetése wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen KornAndras (vitalap | szerkesztései) 2016. december 17., 17:07-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Talán nem mindenki számára nyilvánvaló, de napjaink társadalmi kulcskérdéseinek egyike az, hogyan kell átalakítani a szerzői (és néhány lazán kapcsolódó) jogot annak érdekében, hogy lépést tartson a technika fejlődésével (vagy hogy szükség van-e bármilyen átalakításra egyáltalán). Ekörül a társadalom több szintjén is komoly csata alakult ki, mivel elegendően nagy lobbipotenciállal rendelkező szervezetek érdekei is sérülhetnek.

A szerzői joghoz kapcsolódó jogszabályok tehát átalakulóban vannak, és a későbbiekben várhatóan egyre inkább döntően befolyásolják majd a magánéletünket is; emiatt érdemes tisztában lennünk azzal, mi történik ezen a fronton napjainkban világszerte. Jelen szócikk kísérletet tesz a szerzői jog, a szabadalmi jog és a védjegyoltalom alapjainak áttekintésére, eredetének felderítésére, valamint a változtatásokban érdekelt felek érvrendszerének, szempontjainak, taktikájának bemutatására; emellett sok hivatkozást tartalmaz -- főként hírekre és publicisztikákra --, amelyek a témával kapcsolatosak.

Tartalomjegyzék

1 Mi a "copyright"?

A "copyright", vagy szerzői jog, olyan jogszabályok összessége, amelyek "művek" szerzőinek bizonyos előjogokat biztosítanak, amelyek egyebek mellett általában tartalmazzák az alábbiakat is:

  • csak a szerző (jogtulajdonos) engedélyével hozható nyilvánosságra ill. adható elő a mű;
  • a szerző kérheti (előírhatja) nevének feltüntetését a művön;
  • csak a szerző (jogtulajdonos) engedélyével készíthető másolat a műről;
    • (kivétel: országonként eltérő módon és mértékben, de általában szabad magáncélú másolatot készíteni);
  • csak a szerző (jogtulajdonos) engedélyével készíthető a mű alapján származékos mű (pl. átdolgozás, fordítás vagy paródia).

A jogszabályokon kívül a fenti előjogokat is hívhatjuk szerzői jognak. Egy jogásznak ez bizonyára nem elegendően precíz megfogalmazás, de itt most csak érteni akarjuk, kb. miről is van szó.

A szerzői jog a művel együtt, automatikusan keletkezik (tehát minden műre automatikusan vonatkozik).

A wikipédiából:

A szerzői jogi oltalom a szerzői alkotásoknak a szellemi alkotást képező részét védi: a könyv által elmondott történetet védi a nem megfelelő felhasználástól (és nem magát a kinyomtatott példányt) vagy a szobor formáját védi (és nem a konkrét faragott követ). A szerzői jogok viszont nem védenek ötleteket és találmányokat – ez a szabadalmak feladata –, csupán egy ötlet konkrét kifejeződését, megformálását. Például a Mikiegeret védő szerzői jog nem gátol meg senkit abban, hogy egy beszélő egeret alkosson, de csak akkor, ha az nem egyezik meg túlzottan az említett rágcsáló kinézetével és tulajdonságaival. A szerzői jogi oltalom a szabadalmi oltalomhoz és a védjegyoltalomhoz hasonlít abban, hogy mindkettő kizárólagos jogot biztosít a jogtulajdonosnak, amely mindenki mással szemben érvényesíthető (a kivételekről később). Az elvileg korlátlan alkalommal megújítható védjegyoltalommal szemben a szerzői jogi oltalom egy adott, előre meghatározott számú évig tart (lásd védelmi idő), amely alatt a jogosult nem köteles a védett művet használni vagy árusítani azért, hogy másokat annak használatában megakadályozhasson.

A jogok egy része "vagyoni", más részük "személyhez fűződő" jog; az utóbbiak közé tartozik pl. az, hogy a szerző ragaszkodhat nevének feltüntetéséhez. A vagyoni jogokat a szerzők gyakran átruházzák a kiadókra (bővebben később).

1.1 Mi a "fair use"?

Ez egy jellegzetesen amerikai fogalom; az európai jogban nincs közvetlen megfelelője. Az amerikai jog bizonyos meghatározott kivételeket fogalmaz meg, amelyekre a szerzői jog nem érvényes, a műveket az adott körülmények között az adott módokon fel szabad használni akkor is, hogyha ez amúgy a szerzői jogba ütközne. A "fair use" körébe tartozik például a paródia készítése: míg Európában ehhez általában az eredeti szerző engedélye szükséges, addig az USA-ban nem.

Szintén "fair use" például az idézés (ésszerű korlátok között), például a műről írt kritikában.

A konkrét szabályok elég összetettek és adott esetben elképzelhető, hogy csak a bíróságon derül ki, hogy egy adott mű adott felhasználása "fair use" volt-e.

Bennünket is közvetlenül érint az amerikai "fair use" fogalma, ha pl. a YouTube-ra töltünk fel olyan filmet, amely szerzői jogi oltalom alá eső elemeket is tartalmaz; ha ugyanis a filmet egy jogtulajdonos a YouTube-ról az amerikai szerzői jogra hivatkozva (konkrétan a DMCA alapján) távolíttatja el (és ez a jellemző), akkor a feltöltőnek lehetősége van az eltávolítás jogosságát a "fair use"-ra való hivatkozással vitatni.

Vagy legalábbis sokáig volt. 2013. áprilisában ugyanis kiderült, hogy a YouTube olyan megállapodást kötött a Universallal (és talán más kiadókkal is), amelynek értelmében a kiadó(k) által a DMCA-ra hivatkozva levetetett videókat akkor sem teszi újra elérhetővé, ha a videó készítője a "fair use"-ra hivatkozik. Ez nyilván kiüríti a "fair use"-rendszer által a jogtulajdonosok túlkapásai ellen nyújtott védelmet: hiába nem követ el jogsértést egy alkotó és hiába lenne joga a YouTube-on publikálni a videóját, ha a YouTube egy zenekiadó kérésének engedelmeskedve nem hajlandó a videót terjeszteni.

2 Miért van copyright?

Hogy kb. mit tartalmaz a szerzői jog, arról sok embernek van fogalma, úgyhogy itt talán felesleges túlragozni; sokkal érdekesebb az a kérdés, miért van egyáltalán szerzői jog? Mi indokolja, hogy az írók, festők, zenészek stb. által létrehozott alkotásokra más szabályok vonatkozzanak, mint mondjuk egy fűrészüzem termékeire?

Országonként (vagy legalábbis földrészenként) jelentősen eltér a szerzői jog alapjául szolgáló ideológia. Először vizsgáljuk meg az Amerikai Egyesült Államokat. Az ottani szabályozás a következő okokból érdekes a számunkra:

  • Az ő ideológiájuk élesen eltér a miénktől (l. később).
  • Az általunk "fogyasztott" művek számottevő része az USA-ból származik.
  • Az általunk használt online szolgáltatások jelentős része az USA-ban (is) működik, és az esetleges jogviták esetén gyakran az amerikai jog a mérvadó.
  • Az USA sokat tesz annak érdekében, hogy saját szerzői joggal kapcsolatos törvényeit a világ többi részére is ráerőltesse.

2.1 Az amerikai szerzői jog eredeztetése

A szerzői jog alapjául szolgáló ideológia kevés helyen található meg formálisan leírva; ezen kevés helyek egyike az USA alkotmánya. Az amerikai alkotmányban az áll, hogy a szerzői jogban rögzített kiváltságok nem természetes jogai a szerzőknek, hanem engedményeknek egy olyan mesterséges, önkényes rendszere, amelynek a fő célja a "haladás".

Az alkotmány felhatalmazza a Kongresszust, hogy a tudomány és a "hasznos művészetek/mesterségek" haladását/fejlődését elősegítendő korlátozott időre szóló kizárólagos jogokat biztosítson a szerzőknek és feltalálóknak írásaikkal és felfedezéseikkel kapcsolatban.

Az USA Legfelsőbb Bírósága (amely szerepét tekintve nagyjából a magyar Alkotmánybíróságnak felel meg) több esetben is kinyilvánította, hogy "haladás" alatt a szerzői jog által védett művek felhasználóinak érdekét is érteni kell. A Fox Film v. Doyal perben pl. úgy fogalmazott, hogy a szerzői joggal összefüggő monopóliumok biztosításának egyetlen oka és fő célja a szerzők műveiből eredő társadalmi haszon.

Mindebből az látszik és következik, hogy a szerzői jog létét az USA alkotmánya nem előírja, csupán lehetővé teszi; az is érthető, hogyan lehetséges, hogy csak korlátozott időre biztosít kizárólagos jogokat a szerzőknek a copyright. Ha a szerzői jog "természetes", veleszületett joga lenne a szerzőnek, aligha lenne védhető ennek a jognak az időben való korlátozása (elvégre az élethez vagy az emberi méltósághoz való jogunk sem "jár le").

A szerzői jog lényege tehát az, hogy azáltal, hogy bizonyos határozott időre szóló előjogokat biztosít a szerzőknek (és rajtuk keresztül a kiadóknak), az állampolgárok bizonyos jogainak részleges feladásáért vagy időszakos korlátozásáért cserébe műveket "vásárol". Az alapvető cél nem az, hogy a szerzőknek és a kiadóknak jó legyen, hanem az, hogy a társadalom egésze profitáljon a kiadott művek által képviselt értékből; a szerzői jogban rögzített kiváltságok jelentik a motivációt a szerzők és a kiadók számára, hogy foglalkozzanak művek létrehozásával és kiadásával.

Ha nem lenne szerzői jog, valamivel nehezebb lenne ezekből a tevékenységekből megélni (bár nem lenne lehetetlen); emiatt valószínűleg kevesebben választanák ezeket a hivatásokat és kevesebb mű születne, ami a társadalomnak veszteség.

A szerzői jog tehát olyan, mint egy közpénzből megvalósított beruházás, csak nem pénzzel, hanem jogokkal fizetünk érte (és nem autópályát, hanem könyveket, zenét, filmeket és egyebeket kapunk). Természetesen fontos kérdés, hogy jó-e az ár? Nem fizetünk túl sokat? Nem mondunk le túl sok jogról?

Fontos tudni, hogy a szerzők a törvény biztosította előjogaik jelentős részét általában átengedik a kiadóknak. Így általában a kiadók azok, akik a jogokkal élnek és a belőlük származó előnyökből részesülnek, noha természetesen az eredeti szerző is kap valamit (hogy mit és mennyit, az nagyon sok tényezőtől függ). Ennek köszönhető, hogy elsősorban a kiadók (és nem a szerzők) lobbiznak a szerzői jog kiterjesztéséért és szigorításáért; a szerzők gyakran ellenzik a kiadók ilyen irányú próbálkozásait és tiltakoznak az ellen, hogy a kiadók úgy állítják be, mintha mindez a szerzők nevében és érdekében történne.

A fent leírt ideológiából következik, hogy a szerzői jog szempontjából a társadalmi érdek kiemelt öncél; a szerzők (a valóságban inkább a kiadók) előjogai pedig csupán eszközök ennek a célnak az elérésére. A művek felhasználóinak az érdekei tehát elvileg is előbbrevalóak, mint a kiadók érdekei. Emiatt hiba lenne úgy gondolni a szerzői jogra, mint egy kompromisszumra a szerzők/kiadók és a művek felhasználói között, hiszen a szerzői jog mögötti jogi alapvetés nem mennyiségi, hanem minőségi különbséget tesz a társadalom és a szerzők érdekei között, amikor az előbbieket magasabbra sorolja. Kompromisszumról akkor lenne értelme beszélni, ha mindkét csoport érdekei egyformán fontosak lennének és egyensúlyt kellene közöttük találni. Valójában azonban minden, a szerzőknek vagy kiadóknak biztosítandó előjog indoka csak a társadalom érdeke lehet; a kiadók és szerzők érdeke nem. Ez azért fontos, mert a szerzői jogról szóló közéleti diskurzus résztvevői gyakran megfeledkeznek a szerzői jog alapjáról, arról, hogy a társadalom érdekét kell szolgálnia; mivel nyilvánvalónak tűnik, hogy (rövid távon legalábbis) a kiadóknak érdekében állnak a szigorúbb szerzői jogi törvények, a kiadók lobbicsoportjai ezzel érvelnek és a velük szembenállóktól azt várják, hogy mutassák meg, miért lenne rossz a társadalomnak a szigorúbb szabályozás. Ha nem sikerül elegendő "hátrányt" találni, akkor a szigorításnak látszólag semmi sem áll az útjában, vagyis a kiadók szinte minden általuk követelt jogszabályt meg kellene, hogy kapjanak.

Térjünk vissza arra, hogy a szerzői jog olyan, mint egy közbeszerzés: a kormány és a parlament a társadalom nevében eljárva a társadalom "pénzén" (jogain) művészeti alkotásokat "vásárol" (motiválja a létrejöttüket). Egy közbeszerzésnél a pályázati rendszer hivatott szavatolni, hogy minél kevesebb pénzbe kerüljön a beruházás; valamekkora ára természetesen mindenképpen lesz, hiszen egyetlen ajánlattevő sem akar ingyen dolgozni. Így végeredményben létrejön egyfajta kompromisszum a társadalmi érdek és az ajánlattevők érdeke között, de ezt a kompromisszumot a piac törvényszerűségei kényszerítik ki, nem pedig az, hogy az állam jogszabályban szavatolja az ajánlattevők hasznát. A szerzői jog esetében a pénzél értékesebb szabadsággal fizetünk a "termékért", tehát még fontosabb, hogy az állam szűkmarkú legyen. A kiadók anyagi érdekei már csak ezért sem lehetnek ugyanolyan fontosak, mint az állampolgárok szabadságjogai.

A szerzői jog tehát nem a kiadók és a művek felhasználóinak érdekei közötti kompromisszum, hanem a felhasználók kétféle érdeke közötti: egyfelől érdeke a felhasználónak, hogy minél szabadabban, minél kevesebb korlátozással használhassa fel a műveket; másfelől pedig az is érdeke, hogy egyáltalán legyenek olyan művek, amelyeket felhasználhat. Ez utóbbi érdekből eredeztethetők a szerzői joggal összefüggő korlátozott időtartamra szóló előjogok.

Mekkora árat fizessünk tehát a művek élvezetének lehetőségéért, azért, hogy egyáltalán létrejöjjenek a művek? Milyen szabadságokról, jogokról mondjunk le ennek érdekében? Természetesen a legkönnyebben olyan jogokról mondunk le, amelyeknek az akár időszakos elvesztése nem okoz különösebb szívfájdalmat; emellett azt is mérlegelni kell, hogy a róluk való lemondás mekkora motivációt jelent a szerzőknek és a kiadóknak a művek kiadására.

Ebben a tekintetben sokat változott a világ az elmúlt évtizedekben: míg 1940-ben egyáltalán nem volt probléma lemondani arról a jogról, hogy a hanglemezekről másolatokat készítsünk (az ehhez szükséges felszerelés nem volt jelen a háztartásokban, tehát ez a korlátozás csak a szervezeteket, cégeket érintette), addig 2010-ben az átlagember számára is igen fontos, hogy jogszerűen lemásolhassa az általa vásárolt CD-t (pl. hordozható zenelejátszóra másolhassa a tartalmát). Ezek miatt a változások miatt gyakran felül kell vizsgálni a "szerzői jogi alkut" ("copyright bargain"), azt eldöntendő, hogy a korábban értéktelenként elkótyavetyélt jogaink értéke nem nőtt-e meg időközben a technika fejlődése vagy a társadalom átalakulása miatt. Ha megnőtt, esetleg már nem éri meg lemondani róla, még akkor sem, ha a lemondással esetleg több műalkotás létrejöttét motiváljuk (ami korántsem evidens).

2.2 A magyar szerzői jog és eredeztetése

A Magyarországon hatályos – módosított – 1999. évi LXXVI. törvény bevezetése szerint:

„A technikai fejlődéssel lépést tartó, korszerű szerzői jogi szabályozás meghatározó szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában; egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is; gondoskodik továbbá a szerzői jog és a vele szomszédos jogok széles körű, hatékony érvényesüléséről.”

Itt tehát magában az ideológiában is benne van az "egyensúly"; nálunk, az USA-val ellentétben, a közérdek nem előbbrevaló, mint a kiadók érdeke. A kettőnek azonos súlya van.

Magyarországon a szerzői jogi oltalom a következő mű-fajtákra terjed ki:

  • irodalmi mű;
  • zenei mű;
  • filmalkotás;
  • szobor;
  • festmény;
  • fénykép;
  • számítógépes program;
  • építészeti terv;
  • térkép.

A wikipédiából:

A szerzői jog védelmi idejének eredeti célja az, hogy a mű alkotója a védelmi idő alatt szabadon felhasználhassa alkotását, és abból lehetőségei szerint haszonhoz juthasson; a védelmi idő lejártával pedig alkotása közkinccsé válik, és így az egyetemes emberi tudást gazdagítja, és lehetővé válik a mű ingyenes felhasználása, vagy akár fejlesztése.
A védelmi idő lejártával sem szűnnek meg a személyhez fűződő jogok (például senki nem állíthatja ma, hogy ő írta Petőfi Sándor „Nemzeti dal” című költeményét.)
A védelmi idő tartama országonként eltérhet, ám a legtöbb ország a Berni Uniós Egyezmény alapján állapítja meg ezen időtartamot. Magyarországon ez egységesen a szerző halálától (vagy több szerző esetén az utoljára elhunyt szerző halálától) számított 70 év.

A magyar jog a vagyoni jogok másra való átruházását lehetővé teszi, a személyhez kötődő jogok azonban elidegeníthetetlenek.

Mi a helyzet a "fair use" megfelelőivel? Itthon be kell érnünk ezzel (1999. évi LXXVI. Törvény 33-35. §):

„A szabad felhasználás körében a felhasználás díjtalan, és ahhoz a szerző engedélye nem szükséges.”
„A mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti.”
„Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű részlete, vagy kisebb terjedelmű ilyen önálló mű iskolai oktatási célra, valamint tudományos ismeretterjesztés céljára a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével átvehető.”
„Magáncélra bárki készíthet a műről másolatot, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja (kivéve építészeti mű, műszaki létesítmény, szoftver, számítástechnikai eszközzel működtetett adattár esetén).”
Digitális hordozó esetén: „Nem minősül szabad felhasználásnak -- függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e --, ha a műről számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra mással készíttetnek másolatot”

A mi DMCA-nk a 95. §:

„A szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni minden olyan cselekményre - ideértve eszközök gyártását és forgalmazását, szolgáltatások nyújtását is -, amely jogosulatlanul teszi lehetővé vagy könnyíti meg a szerzői jog védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedések megkerülését, és amelynek a műszaki intézkedés megkerülésén kívül nincs számottevő gazdasági jelentősége, illetve célja.”


3 Mi a licencelés?

A licenc egy olyan szerződés, amelyben valaki (a licencelő, angolul licensor) egy másik személynek meghatározott feltételek mellett engedélyt ad olyan cselekedetekre, amelyekhez amúgy nem lenne joga.

A licenc úgy kapcsolódik a szerzői joghoz, hogy licencszerződések segítségével a szerzői jog bővíthető vagy szűkíthető. Például egy szerző elvileg megteheti, hogy szerzői jogi oltalom alá tartozó művének terjesztése során a felhasználótól egy licencszerződés elfogadását követeli meg: aki nem fogadja el a licencfeltételeket, nem kaphat példányt a műből (ez a szoftverek világából bizonyára mindenkinek ismerős). A licencfeltételek korlátozhatják a felhasználónak a művel kapcsolatos jogait; például megtilthatják, hogy egy könyvet teleholdkor olvassunk, vagy hogy kölcsönadjuk (amihez pedig egyébként jogunk lenne).

A papíralapú könyveknél egyelőre nem jellemzőek a licencszerződések, de az e-könyveknél egyre inkább.

A licencszerződés, mint a szerző és a felhasználó közötti megállapodás, alkalmas arra is, hogy új jogokat biztosítson a mű felhasználójának. Ezen az elven működnek pl. a Creative Commons licencei (amelyek főként művészeti alkotások és szövegek létrehozóinak igényeihez igazodnak) és a GNU General Public License (amely főként szoftverekkel összefüggésben használatos).

3.1 A GPL működése

A GPL működési mechanizmusa érdekes, és aki nem gondolta végig, általában nem érti igazán, úgyhogy érdemes egy kicsit foglalkozni vele.

  • A szerzői jog lehetővé teszi a mű szerzője (a GPL esetében általában egy szoftver fejlesztője) számára, hogy a művet terjessze, vagyis másolatokat készítsen róla és ezeket másoknak átadja.
    • Ezzel a joggal (a törvények értelmében) kizárólag a szerző rendelkezik.
  • Szintén csak a szerzőnek van joga arra, hogy a művet megváltoztassa (átdolgozza).
  • A GPL ezeket a jogokat (a terjesztés és módosítás jogát) biztosítja a felhasználónak is, azzal a feltétellel, hogy ha ő maga is terjeszti a(z esetleg módosított) művet, akkor ugyanezt a licencmegállapodást (a GPL-t) kell alkalmaznia saját maga és azok között, akiknek a művet továbbadja; így ezek az új felhasználók is garantáltan megkapják azokat a jogokat, amelyeket a GPL az első felhasználó számára biztosított.
  • Szintén feltétele a terjesztés jogának az, hogy a program forráskódját is át kell adni a felhasználónak, aki így szintén könnyedén módosíthatja azt stb.
  • A GPL azt is rögzíti, hogy amennyiben a terjesztő nem tesz eleget valamelyik kötelezettségének (tehát a GPL által a felhasználónak biztosított jogokat nem vagy nem teljesen ruházza tovább saját felhasználóira, vagy nem adja oda az általa készített módosított szoftver forráskódját), akkor automatikusan elveszíti a GPL által ráruházott jogokat; emiatt pedig törvénysértővé válik a tevékenysége, hiszen most már csak ahhoz van joga, amihez a licenc nélkül is lenne, vagyis sem a terjesztéshez, sem a módosításhoz nincs.

Gyakori félreértés, hogy a GPL kizárja a szoftver pénzért való árusítását. Ez nem igaz; a GPL nem rendelkezik arról, milyen ellenszolgáltatást lehet kérni a szoftver terjesztéséért cserébe. Viszont, mivel az, akinek eladtuk a szoftvert, megkapta a forráskódot is és azt szabadon terjesztheti (és módosíthatja), nem igazán érdemes GPL-es szoftvereket árusítani, hiszen bármelyik felhasználó legálisan és ingyen odaadhatja őket bárki másnak. A GPL-es szoftverek terjesztői gyakran inkább a szoftverhez adott szolgáltatások árából próbálnak megélni (többen közülük fényes sikerrel).

4 A védjegyek és a copyright kapcsolata

A védjegy olyan grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. Talán meglepő, de színekre is kérhető védjegyoltalom (hazai példa a T-*-magenta).

A bejegyzett (lajstromozott) ill. a közismert védjegyek védjegyoltalomban részesül(het)nek.

Az iparjogvédelembe itt most nem fogunk részletesebben belemenni; érjük be annyival, hogy a védjegyoltalom és a szerzői jog oltalma két teljesen különböző dolog. (Fontos különbség pl., hogy a védjegyoltalom akárhányszor megújítható, a szerzői jogok viszont egy idő után lejárnak; vagy hogy az, aki nem lép fel a védjegybitorlókkal szemben, elveszítheti a védjegyoltalmat, míg ilyen mechanizmus a szerzői jog esetében nincs.)

Annyi kapcsolat van közöttük, hogy egy-egy műnek bizonyos részeit esetleg mindkét oltalom megilleti. Például a Mozilla Firefox böngésző forráskódját szerzői jogi oltalom illeti meg, a nevét és logóját pedig védjegyoltalom (attól függetlenül, hogy a logót a szerzői jog is védi, hiszen grafikai műalkotás). Ez azért érdekes, mert a Firefox forráskódja ugyan elérhető olyan licencfeltételekkel, amelyek lehetővé teszik a terjesztést és a módosítást, a védjegyoltalom miatt azonban a módosított forráskódú böngészőt mégsem hívhatja a terjesztője Firefoxnak és nem használhatja a jól ismert ikont/logót sem (legalábbis a Mozilla Alapítvány engedélye nélkül).

A védjegyoltalom bizonyos értelemben kijátssza a licencszerződést, mert a licencszerződés által nem érintett jogi konstrukció segítségével mégis korlátozza a felhasználónak azokat a jogait, amelyeket a licencszerződés szavatolni próbál neki. Ez ellentétes pl. a Debian GNU/Linux szoftverjogi irányelveinek szellemével (DFSG: Debian Free Software Guidelines); emiatt a Debianban 2016-ig nem volt sem Firefox, sem Thunderbird, sem Seamonkey, volt viszont helyettük ezeknek a forráskódján alapuló (de más logót és nevet használó) Iceweasel, Icedove ill. Iceape.

5 A szabadalmak és a copyright kapcsolata

A szabadalmi oltalom egy további, valamilyen értelemben vett "kizárólagosságot" biztosító jog, amit divat "szellemi tulajdon" néven összemosni a védjegyoltalommal és a szerzői jogi oltalommal. Az összemosás mögött lehet propagandacél: bizonyos lobbicsoportoknak érdeke, hogy az emberek és a jogalkotók a fizikai tulajdonjoghoz hasonló módon gondoljanak a "szellemi tulajdonra", noha eredetileg ezek valójában nem hasonlítottak és nem is szükségszerű, hogy hasonlítsanak. A fizikai tulajdonhoz való jog például nyilván(?) nem "járhat le" a tulajdonos életében; a szellemi "tulajdon" esetében viszont a társadalom érdeke az, hogy a szerzői jogok kizárólagossága csak korlátozott ideig álljon fenn és a védett művek ezen idő lejárta után közkinccsé váljanak. Hasonlóan: ha egy film a kibocsátó stúdió "tulajdona", akkor nyilván nem lehet a mi tulajdonunk akkor sem, ha megvettük egy online videotárban, tehát az is rendben van, ha a stúdió egyszerűen visszaveszi. Mára a propaganda annyira elérte a célját, hogy sokan anélkül beszélnek "szellemi tulajdonról", hogy felfognák, miért félrevezető ez.

A szabadalmi oltalom lényege az, hogy iparilag hasznosítható, feltalálói tevékenységen alapuló új műszaki megoldások használatának kizárólagos jogát a feltalálóra ruházza (ő persze tovább is adhatja ezt a jogot, licencek formájában). A szabadalmaztathatóság pontos kritériumai országonként eltérnek; az imént említettek a magyar szabadalmi rendszer alapkritériumai.

Fontos, hogy a szabadalmak ötletekre, elgondolásokra, megoldásokra vonatkoznak (feltéve, hogy megfelelnek a szabadalmaztathatóság kritériumainak). Míg a szerzői jog konkrét műveket részesít oltalomban, addig a szabadalom az adott műszaki megoldás valamennyi manifesztációját. Ha pl. szabadalmaztatni lehetett volna a Csillagok Háborúját (és néhány jellegzetes szereplőjét ill. cselekmény-elemét), akkor nem lehetett volna legálisan megírni az Eragont.

A szabadalmi oltalom elvi célja a szerzői jogéhoz hasonló: az innováció támogatása a korlátozott időre szóló kizárólagos haszonélvezeti joggal, majd az általános fejlődés támogatása a találmányok közkinccsé válása révén. A jogszabályok mögött meghúzódó ideológia lényege az, hogy a "találmányok" létrehozásához befektetés kell (emberórák és pénz), és erre a befektetésre kevesebben lennének hajlandóak, ha nem lehetnének viszonylag biztosak abban, hogy erőfeszítéseik gyümölcsét, a "találmányt", nem nyúlja le az első ezen alapuló termék megjelenésekor egy vetélytárs. Elvileg a szabadalmakat az adott műszaki/tudományos terület ismerői számára világosan, érthetően kellene megfogalmazni, hogy a szabadalmi oltalom lejártával mindenki szabadon felhasználhassa a szabadalom által megtestesített technológiai eredményt. Napjainkra ezek a célok egyre inkább háttérbe szorulnak a szabadalmi rendszerrel visszaélő egyének és cégek tevékenysége miatt. Ebbe itt most terjedelmi okok miatt nem megyünk bele részletesen; vázlatosan a következő gondok merülnek fel:

  • A szabadalmakat, amelyek elvileg az adott találmány receptjei kellene, hogy legyenek, szándékosan obfuszkáltan fogalmazzák meg, hogy nehéz legyen megérteni és felhaszálni őket.
  • Szintén cél a szabadalom megfogalmazásakor, hogy a szabadalom minél tágabb legyen, és esetleg olyan megoldásokra is "ráhúzható" legyen, amelyekre a "feltaláló" eredetileg nem is gondolt.
    • A szabadalmak monetizációjakor a tulajdonos taktikája az, hogy azokkal szemben, akiktől pénzt kér, úgy reprezentálja a szabadalmát, hogy minél tágabb legyen; ha viszont bíróság előtt megtámadják a szabadalmat, akkor minél szűkebbként igyekszik bemutatni, arra koncentrálva, hogy miben különbözik a korábbi hasonló szabadalmaktól (vagy nem szabadalmaztatott megoldásoktól).
  • A szabadalmakat elbíráló hivatalnokok gyakran nem kapnak elég mérlegelési időt és/vagy a vezetőik érdekeltek a szabadalmak számának növelésében, így egyre több, a kritériumoknak egyre kevésbé megfelelő szabadalmat jegyeznek be (amelyek aztán precedensként szolgálhatnak még kevésbé megfelelő szabadalmak bejegyzésekor).
  • A termékeket gyártó cégek szabadalmi portfóliókat tartanak fenn annak érdekében, hogy ha valaki szabadalombitorlás miatt beperli őket, az illetőt viszontperelhessék, hiszen mára szinte lehetetlen szabadalombitorlás nélkül mérnöki munkát is igénylő termékeket gyártani.
    • Megjelentek a "patent trollok", hivatalosabban Non-Practicing Entityk: olyan cégek, amelyek szabadalmakat vásárolnak annak érdekében, hogy szabadalombitorlási perek keretében licencdíjakat követeljenek valódi gyártóktól. Mivel ők maguk nem gyártanak semmit, nem viszontperelhetők. Pl.:
      • A Lodsys azt állítja, hogy a mobiltelefonos alkalmazásokban megtalálható "kattints ide az alkalmazás frissítése érdekében" jellegű funkciók az ő két szabadalmát bitorolják. A Google időközben elkezdte érvényteleníttetni ezeket a szabadalmakat, de a Lodsys addig is perli az alkalmazásfejlesztőket.
      • Egy másik troll 1.000 dollárt kért minden hálózatba kötött szkennert használó alkalmazott után. Miután az egyik áldozat nem adta meg magát, hanem megpróbált perre menni, a troll gyorsan visszakozott, majd hatbetűs elnevezésű fedőcégeken keresztül folytatta "munkáját", de azóta senkit sem perel be, csak elteszi a könnyen megfélemlíthető áldozatok pénzét. Az ügy érdekessége, hogy -- érthető módon -- nem a nagy, gazdag és jogilag felkészült szkennergyártókat zaklatja a troll, hanem a felhasználókat: többnyire kis cégeket, akiknek nincs pénze ügyvédre.
      • A podcasterek sincsenek biztonságban.
      • Egy olyan trollról is olvashatunk, amelyik azelőtt, hogy megmondaná, az áldozat melyik szabadalmát bitorolja, ragaszkodik egy "be nem perlési megállapodás" (forbearance agreement) megkötéséhez: tehát miután az áldozat megtudja, milyen állítólagos szabadalombitorlást követ el, már nincs joga az érintett szabadalom érvénytelenítéséért pert indítani, de még azt sem kérheti saját maga a bíróságtól, hogy mondja ki, hogy a tevékenysége nem minősül szabadalombitorlásnak (ez utóbbi lenne a declaratory judgement).
    • Az ilyen trollok a Bostoni Egyetem tanulmánya szerint 2005-ben hétmilliárd, 2011-ben pedig már 29 milliárd dollárba kerültek az amerikai nemzetgazdaságnak.
  • Az USA-ban szabadalmaztatható "találmányok" köre egyre bővült: algoritmusokra, üzleti modellekre, sőt, újabban irodalmi megoldásokra (pl. cselekményfordulatokra) vonatkozó szabadalmat is bejegyeztek már.
    • 2010. június 28-án az amerikai Supreme Court határozott egy szabadalmaztathatósági ügyben (ha jól értem, valaki egy olyan üzleti megoldást szabadalmaztatott, amelynek a lényege az, hogy az ügyfelek a közeljövő időjárásával kapcsolatban köthetnek fogadásokat, pénzpiaci derivátumra hajazó konstrukcióban), és a döntésnek várhatóan nem elhanyagolható következményei lesznek. Érdemes elolvasni az egyik bíró véleményét, amelyben kifejti, miért veszélyesek az üzleti megoldásokra vonatkozó szabadalmak; példaként azt hozza fel, mennyire aláásta, eltorzította volna a versenyt a légitársaságok piacán az, ha az első "frequent flier" program szabadalmi oltalomban részesült volna és emiatt nem tudott volna az összes légitársaság ilyen programot bevezetni.
    • Ugyanitt olvasható az is, hogy ha az üzleti megoldások szabadalmaztathatóak lennének, minden cég kénytelen lenne folyamatosan attól rettegni, hogy valamely üzleti döntése, bármilyen jelentéktelennek tűnik is, esetleg szabadalmat sérthet; sokat kellene költeni arra, hogy az üzleti megoldásokkal kapcsolatos szabadalmakat kutassák, csak azért, hogy a véletlen szabadalomsértést elkerüljék. Ez természetesen nagyon megdrágítaná a cégek működését.
  • A szabadalom elvileg működő találmány kellene, hogy legyen; mégis bejegyeztek pl. a fénynél gyorsabb kommunikációt lehetővé tevő megoldásra vonatkozó szabadalmat (holott jelenlegi fizikai ismereteink szerint ez lehetetlen).
  • A szabadalmi oltalom megszerzése annyira drágává és időigényessé vált, hogy egy magánszemély szinte biztosan nem engedheti meg magának (ha nemzetközi oltalmat szeretne), és kis- vagy középvállalkozás sem feltétlenül. Így a szabadalmi rendszer a nagy cégeket juttatja (esetenként döntő) versenyelőnyhöz a kicsikkel szemben.
  • A bejegyzett "triviális" szabadalmak aknamezővé változtatták a mérnöki munkát: bármilyen megoldást is talál ki egy mérnök egy-egy problémára, jó eséllyel van már olyan bejegyzett szabadalom, amely éppen ezt a megoldást írja le (vagy amelybe egy ügyvéd bele tudja ezt magyarázni).
    • Így szinte garantált, hogy egy új fejlesztés, új termék szabadalmaztatott megoldások tucatjait tartalmazza a fejlesztő tudta nélkül.
    • Évente szabadalmak százezreit, millióit jegyzik be világszerte (érdekesség: az USA-ban az első egymillió szabadalom bejegyzéséhez 80 év kellett; a legutóbbi egymillióhoz már csak 5 év). Rendkívül költséges és időigényes (a gyakorlatban szinte esélytelen) meggyőződni arról, hogy egy-egy megoldás, amelyet használni szeretnénk, nem áll-e szabadalmi oltalom alatt.
      • Ráadásul nemcsak egy-egy, hanem a termékben használt összes megoldásnál meg kellene erről győződni.
  • A szabadalmi perek hosszúak és költségesek; ha esetleg sikerül is a végére érvényteleníttetni a felperes szabadalmát, az alperes addigra tönkremehet (pl. mert a bíróság a felperes keresete alapján még jóval az ítélethirdetés előtt megtiltja a vitatott termék forgalmazását).
    • Kisebb cégeknek nincs érdemi esélyük a nagyokkal szemben; szabadalombitorlási jogvitában leginkább arra játszhatnak, hogy a felperes felvásárolja őket.
      • Ugyanakkor aki pl. egy jól ismert, népszerű linuxos céggel húz ujjat, számíthat a közösség összefogására; a közelmúltban egy perben egy olyan, 1986-ban készült működő Amiga 1000-est használtak fel bizonyítékként prior art létezésére, amit a közösség egyik tagja ajánlott fel erre a célra, és amely lelkes amatőrök nélkül aligha került volna elő.
  • Az Egyesült Államokban enyhébb megítélés alá esik, ha az embernek nincs tudomása arról, hogy szabadalmat bitorol, mint ha tudatosan csinálja; emiatt ajánlatos egyáltalán nem olvasni a szabadalmakat, hogy esetleges jogvita esetén tiszta lelkiismerettel mondhassuk, hogy nem tudtuk, hogy az adott megoldás szabadalmaztatva van. Ez ellenmotiválttá teszi az innovátorokat egymás munkásságának megismerésében, egyszersmind jelentősen megnöveli a véletlen szabadalombitorlás valószínűségét.
  • A szabadalmak további proliferációjában érdekelt lobbi minden követ megmozgat annak érdekében, hogy a szabadalmaztatható "találmányok" körét bővítse, a szabadalmaztathatóság kritériumait enyhítse: pl. az EU-ban a holland soros elnökség alatt a mezőgazdasági és halászati miniszterek tanácsával akarták 2004-ben szavazás nélkül elfogadtatni azt a direktívát, amely lehetővé tette volna a szoftverek/algoritmusok szabadalmaztatását Európában is. A próbálkozás végül nem járt sikerrel, de nem sokon múlott, és a lobbi nem adta fel.

A szabadalmak és a szerzői jog között akkor lehet összefüggés, amikor a szerzői jogi oltalom alatt álló mű szabadalmi oltalom alatt álló megoldást is tartalmaz (a copyrighttal való kapcsolat szempontjából - és szinte csak ebből a szempontból - a szabadalmi oltalom és a védjegyoltalom tehát hasonlít).

A szoftverszabadalmak szintén alkalmasak lehetnek a szabadszoftver-licencek kijátszására: ha ugyanis szabadalmi oltalom alatt álló algoritmust tartalmaz a szabadszoftver-licenc alatt álló szoftver, akkor a szabadalmas (a szabadalom tulajdonosa) minden felhasználótól licencdíjat követelhet a szabadalmi oltalom alatt álló megoldás használatáért. Ennek a kijátszási lehetőségnek a kiküszöbölésére tesz kísérletet a GPLv3.

Szintén felmerül a szabadalmak kérdése a szabványok körül. Gyakran előfordul, hogy egy szabványtestület olyan szabványt fogad el, amelynek a megvalósításához szabadalom-licenc megvásárlása szükséges (ilyen pl. az MP3 is). Ez a szabvány kereskedelmi felhasználói számára csak egy költségtétel; az előállított termék árába beépítik a licencdíjat, amit végül a fogyasztó fizet meg. A szabad szoftvereket azonban az ilyen szabványok ellehetetlenítik, mivel a "terméknek" nincs ára, amelybe a licencdíj beépíthető lenne; ha a fejlesztő a saját maga számára vásárol is licenciát, a szoftver minden egyes létrejövő példánya után esedékes díjat nyilván nem tudja megfizetni. Emiatt a szabadszoftver-mozgalom számára különösen fontos, hogy a szabványokban alkalmazott megoldások ne álljanak szabadalmi oltalom alatt.

6 Az Internet és a szerzői jog

A szerzői jog nagyon elnagyolt története:

  • 1710. Stuart Anna statútuma.
    • A művek 28 év után közkinccsé válnak.
    • A szerzők és a könyvvásárlók jogait védi a kiadókkal szemben.
  • 1800. körültől szövegekre már számos országban van szerzői jogi oltalom;
    • fő cél: a nyomda kordában tartása.
  • 1886.: a Berni Uniós Egyezmény határokon átnyúlóvá és automatikussá teszi a szerzői jogi oltalmat (már nem kell külön bejegyeztetni).
    • Az USA 1988-ban csatlakozik hozzá.
  • 1900. körültől általában a "művekre" van szerzői jogi oltalom (drasztikus kiterjesztés);
    • Mozgófilm, hangfelvétel, rádió stb.
    • Ennek a bővítésnek köszönhetik létüket a közös jogkezelő szervezetek.
    • Az egyes "hordozók" körüli jogkezeléssel, licenceléssel kapcsolatos "szokások" jelentősen eltértek.
  • Legújabban "eszközökre" (pl. szoftverekre) is.
    • Az Internet és a digitális eszközök segítségével egyformán kezelhető és másolható minden.
    • A hagyományos szerzői jogi konstrukciók (általában) nem működtek.

6.1 Streaming vagy letöltés?

Ez egyike azoknak a klasszikus példáknak, amiken keresztül megérthetjük, mennyire életszerűtlen a hagyományos szerzői jogi gondolkodás az Internet korában.

Mind streaming, mind letöltés esetén ugyanazokat az adatokat küldi a szerver; az egyetlen különbség az, hogy a kliens az egyik esetben azonnal lejátssza, majd elfelejti őket, a másik esetben pedig elmenti későbbi lejátszás céljából. A döntés tehát teljes egészében a kliensé. Mi indokolná, hogy a szerver oldalán jogi különbséget tegyünk a kettő között? Mégis más szabályok, főként más licencelési konstrukciók vonatkoznak a letöltésekre, mint a streamingre.

Mindenki ismeri a YouTube-ot. Aki akar, könnyen írhat olyan programot, amely a streamelt videót lementi, aztán például mp3-ként külön kimentheti a hangsávot is. Ez némi kézimunkával jár, de természetesen vannak olyan website-ok, amelyek automatizálják a folyamatot. Ezeket 2012. nyarán a YouTube tulajdonosa, a Google perrel fenyegette arra hivatkozva, hogy tevékenységük a YouTube általános szerződési feltételeibe ütközik. Különösebben sokat persze az sem jelentene, ha ezen site-ok mindegyike bezárna, hiszen egy a felhasználó saját gépén futó segédprogram kiválthatja őket.

A chilirec.com szolgáltatása különösen nyilvánvalóvá teszi a letöltés és a streaming megkülönböztetésének mesterséges voltát: olyan szoftvert adnak, amivel internetes rádiók által játszott számokat mp3-formátumban rögzíthetünk, teljesen automatikusan, szépen tagelve. Ez elvileg legális, mivel ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a valódi rádióból készített felvételekre (legalábbis Svédországban, a Chilirec hazájában), a rádióadást pedig szabad rögzíteni. Máris letöltés lett a streamingből.

Érdekesség: állítólag Svédországban 2012-ben már a streaming adta a digitális zene-eladásokból származó bevételek 91%-át, míg a világ átlaga csak 13%. Jellemző módon itt is a kiadók/terjesztők járnak igazán jól, és a művészek egy része panaszkodik a méltánytalanul alacsony jogdíjak miatt.

6.2 Tiltsuk be!

A jogtulajdonos-lobbi ellenlépése: az Egyesült Államokban beterjesztették a "Platform Equality and Remedies for Rights Holders in Music Act" (PERFORM) nevű törvényjavaslatot, amely egyebek mellett kötelezné az internetes rádiókat arra, hogy titkosítsák az előadók neveit és a számok címeit, hogy nehezebb legyen automatikusan jól használható (tagelt) felvételt készíteni. Mivel ez az információ a képernyőn továbbra is meg kellene, hogy jelenjen, végső esetben akár OCR-rel is kinyerhető lenne; ezért a törvényjavaslat megtiltja az ezt a feladatot ellátó szoftverek forgalmazását.

Önmagukban legális szoftverek azonban könnyedén kombinálhatóak a megfelelő szaktudás birtokában, az ehhez szükséges lépések pedig leírhatók; így végeredményben akárki, aki képes a leírt utasításokat követni, elő tud állítani egy "illegális" streamrippert. Ha azt akarjuk, hogy a törvény hatásos legyen, az ilyen leírásokat is be kell tiltani. Szintén korlátozni kell a hangfelismerő szoftverek terjesztését, mert ezek is képesek lehetnek a zeneszámok automatikus felismerésére.

Ez jól mutatja azt a tendenciát, hogy a XXI. századi szerzői jogi újítások nem konkrét visszaélések megnehezítését célozzák, hanem technológiákat próbálnak igen széles körben kriminalizálni a bennük rejlő lehetőségek miatt. Ha egy-egy új szabály nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, a lobbi újabb és újabb, egyre szélesebb körű, egyre szigorúbb szabályok bevezetését szorgalmazza.

Csakhogy vannak olyan művek, amelyeknek a szerzői kifejezetten szeretnék, ha másolnák őket (l. Creative Commons); ezeket a szerzőket és a fogyasztókat fontos szabadságtól fosztjuk meg, ha a másolásra alkalmas technológiákat betiltjuk.

Az innováció szintén veszélybe kerül, hiszen minden, a digitális reprodukcióval, a p2p-hálózatokkal és egy sor hasonló dologgal kapcsolatos újítás jövője kétségessé válik.

Így járt például a Mulve, ami semmi mást nem csinált, mint kereshetővé és közvetlenül letölthetővé tette az oroszországi ВКонтакте (v kontakte, "kapcsolatban") nevű Facebook-szerűségen megosztott zeneszámokat (amelyek egy része nyilván legálisan terjeszthető). Ezt a szájt bármelyik felhasználója megteheti a böngészőjével is; a Mulve csak egy alternatív felhasználói felületet kínált hozzá. Néhány nappal a megjelenése után a RIAA állíttatta le, majd, amikor ez nem bizonyult végleges megoldásnak, a szórakoztatóipar a brit rendőrséget használta fel a Mulve ellehetetlenítésére; ugyan nyilván kétséges, hogy a letartóztatott illető Mulve-val kapcsolatos tevékenysége valóban törvénysértő volt-e, a letartóztatás elég volt ahhoz, hogy a többi fejlesztő kedvét elvegye a projekt folytatásától (a forráskódot egyébként még korábban kiadták, tehát elvileg más még folytathatja a fejlesztést).

6.3 Mi indította el a jogszabály-lavinát?

Az 1950-es évekig nagyon egyszerű volt a szerzői jog: az utca emberének az életében fel sem merültek szerzői jogi kérdések. A könyv elolvasása és a könyvnyomtatás nagyon különböző dolog volt; hanglemezt préselni és hanglemezt lejátszani szintén.

Az első nehézséget a mágnesszalagos hangfelvevő jelentette: ez volt talán az első olyan berendezés, amely megjelent az emberek otthonában és a lejátszáson kívül felvételek készítését is lehetővé tette. Másolatok készítése még mindig viszonylag körülményes volt; elképzelhetetlen lett volna otthoni körülmények között ezres nagyságrendű másolatot készíteni egy eredetiről.

Mára azonban nehezen megfoghatóvá vált a másolás és a lejátszás közötti különbség: a számítógépek világában a lejátszás sokszor egyenlő a másolással (l. pl. a streaminget; tovább bonyolódik a helyzet, ha cache-elő proxy is van a képben).

A szerzői jog kénytelen valahogyan megkülönböztetni a magáncélú felhasználást és a terjesztést, de ma minden ilyen megkülönböztetés szükségszerűen önkényes és mesterséges.

"A barátaim legálisan lemásolhatják a CD-imet, de nyilvánosan nem terjeszthetem? Semmi gond. 377 barátom van a Facebookon. Nekik is egyenként van nagyságrendileg ugyanennyi. Ráadásul lehetek könnyen barátkozó típus, aki mindenkit visszaigazol."

Néhány kutató arra a nem túl meglepő következtetésre jutott, hogy ha az emberek olyan információ birtokában vannak, amelyet meg szeretnének osztani egymással, akkor ennek meg fogják találni a módját; ha az Internet használatát megnehezítjük a számukra, akkor offline, akár ad-hoc módszerekkel.

Egy 2008-as brit tanulmány szerint az offline digitális adatcsere napjainkban is virágzik. Nincs ebben semmi meglepő: a hordozható adattárolók kapacitása gyorsabban nő, mint az átlagos otthonban elérhető sávszélesség, úgyhogy nagy mennyiségű zene vagy film cseréjére még mindig jó módszer az, hogy az ember egy hordozható merevlemezzel felkeresi a cimboráját. Pár éve megabájtos, ma gigabájtos nagyságrendű adat fér el a zsebünkben; nem kellhet hozzá sok idő, hogy megjelenjenek a terabájtos pendrive-szerűségek, és talán arra is legfeljebb egy-két évtizedet kell várni, hogy olyan hordozható adattárolónk legyen, amelyen a napjainkig felvett valamennyi zene elfér (és persze könnyen átmásolható egy másik hasonló eszközre).

"Hello, letöltöttem az összes 1950. és 2010. között kiadott albumot; kéred?"

Ez valószínűleg több zene, mint amennyit egy ember képes lenne ép ésszel végighallgatni. Már most több szöveghez, képhez, zenéhez és filmhez férünk hozzá könnyedén és többnyire közvetlen fizetség nélkül, mint amennyit reálisan be tudnánk fogadni. Nehéz elképzelni, hogyan tudná a szerzői jogi lobbi visszafordítani ezt a trendet.

6.4 A másolat értéktelenné vált; mi ma az érték?

Ha a másolatok ilyen könnyen hozzáférhetőek, hogyan lehet velük pénzt keresni? Valószínűleg sehogy. A másolat, mivel bármikor könnyen előteremthető, értéktelen; értéke általában annak van, ami csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre (és az emberek vágynak rá). A szerzői jogi lobbi a másolatot próbálja ismét értékessé tenni azáltal, hogy megpróbálja megnehezíteni a létrehozását; emellett vannak próbálkozások arra is, hogy mesterségesen szűkítsék a kínálatot (pl. olyan digitális könyvtárat szeretnének létrehozni, amelyből egy-egy könyből csak korlátozott számú példány kölcsönözhető ki egyszerre, ami mérnöki szemmel nemcsak abszurd, hanem egyenesen szürreális).

Ha a másolat értéktelen, az válik értékessé, ami nem másolható: a zenénél pl. a koncert és az általa nyújtott közösségi élmény. Ezt alátámasztja, hogy a 2000-es években a fájlcsere elterjedésével csökkent ugyan a CD-eladásokból származó bevétel (bár az ok-okozati összefüggést sokan vitatják, és ezt a csökkenést más tényezőkre vezetik vissza, pl. a hasonló árú, de többet kínáló DVD-k elterjedésére), viszont nőtt a koncertek látogatottsága.

Míg korábban a koncertek segítségével próbálták eladni az albumokat, mára lassan fordítva van: az albumokkal csalogatják el az embereket a koncertekre. Különösen igaz ez a kevéssé ismert zenészekre, akiknek nem lenne esélyük az albumaikat eladni, viszont ha az Interneten közzéteszik a zenéjüket, remélhetik, hogy olyan rajongókat szereznek, akik aztán koncertjegyeket vásárolnak majd.

Ugyanez - szintén a fenti cikk szerint - kezd megjelenni az irodalomban is: van író, aki már inkább személyes fellépésekkel keres pénzt, a könyveit pedig ingyen letölthetővé teszi; személyes fellépései pedig attól válnak egyre értékesebbé, hogy egyre többen olvassák a könyveit.

Hasonló a helyzet a számítógépes játékok piacán is: a World of Warcraft nem a kliensprogram árusításával kaszál nagyot, hanem a jellegénél fogva másolhatatlan, sokfelhasználós online világhoz való hozzáférés havidíjaiból.

Az is előfordul, hogy a vásárolt példányt a fizikai kivitele teszi értékessé, vagy az a tudat, hogy a megvásárlásával a szerzőt jövedelemhez juttattuk: többek között ezzel magyarázhatók azok az esetek, amikor egy-egy szerző művei dokumentáltan azután váltak kelendőbbé, hogy az Interneten tömegesen elterjedtek a másolataik.

Ellenpélda: Getty Images. Több, mint hatvanmillió fénykép szerzői joga az övé, 2004. óta mégis folyamatosan esik a részvényárfolyama. Miért? A "kalózkodás" miatt? Rasmus Fleischer már idézett cikke szerint nem. Inkább arról van szó, hogy a digitális fényképezőgépek elterjedésének is köszönhetően a publikációk egyre inkább a friss képeket részesítik előnyben, hogy ezzel is a naprakészség -- lemásolhatatlan, és emiatt értékes -- érzetét keltsék. A Getty hatvanmillió archív képe már nem annyira értékes, mint egykor.

7 A kiadólobbi propagandahadjárata

Napjainkban az átlagember számára is egyre láthatóbbá és tapasztalhatóbbá válik a szerzői jog: egyre többször fordul elő, hogy valamit, amit szeretne, azért nem tehet meg, mert a szerzői jogba ütközik (gondoljunk pl. a DRM-re). Ez természetesen társadalmi feszültséghez vezet; megjelennek az olyan hangok, amelyek a szerzői jog lazítását követelik/javasolják. A kiadók ebben ellenérdekeltek; ezért lobbiszervezeteik (IFPI, RIAA, MPAA, BREIN, ASVA, ProArt stb.) világszerte igyekeznek elérni, hogy olyan új jogszabályok (precedensjogot használó országokban pedig olyan precedensek) jöjjenek létre, amelyek a kiadók bevételeit vagy befolyását növelik, és amelyektől a leírt folyamatok megfordítását vagy lelassítását remélik.

A kiadók lobbi- és propagandatevékenységében a következő fő csapásirányok rajzolódnak ki:

7.1 Általános propaganda

Minél szélesebb körben azt a látszatot próbálják kelteni, mintha a copyright kiterjesztésének és szigorításának ellenzői a művészek szájából akarnák elvenni a falatot.

Arra is van bizonyíték, hogy az MPAA bloggereket és egyéb függetlennek látszó személyeket fizet azért, hogy a kiadólobbi álláspontját népszerűsítsék/képviseljék.

A szerzői jogi lobbi propagandája bevezette/újraértelmezte a "kalózkodás" fogalmát. Ez a retorika egyenlőségjelet tesz a civil hajók megtámadása, kifosztása, legénységük lemészárlása és a barátainkkal való, a kiadók által nem kívánt információcsere közé, és azzal, hogy a műalkotásoknak a társadalom tagjai által végzett másolását erkölcstelennek és illegitimnek állítja be, eleve érvénytelenné próbálja tenni a legfontosabb érvet a szerzői jogok kiterjesztése/szigorítása ellen: nevezetesen azt, hogy "mi, a társadalom tagjai, igenis akarunk másolatokat készíteni a műalkotásokról, és nem akarjuk, hogy ebben jogszabályok korlátozzanak minket". A "kalózos" szóhasználat miatt sokan elfelejtették, hogy igenis lehet fontos közérdek a műalkotások szabad másolása, és az erre való igény lehet legitim indoka annak, hogy a szerzői jog szigorítását ellenezzük.

Szintén bevett propagandafogás azt állítani, hogy valamilyen társadalmi folyamat vagy tevékenység csökkenti vagy csökkentheti a kiadók eladásait/bevételét, emiatt vélhetően a kiadott művek számát (ami a társadalom számára veszteség); ezért aztán az adott tevékenységet be kell tiltani. Ha ezt végiggondoljuk, az a következtetés adódik belőle, hogy a közjó fokmérője a kiadók nyeresége: ami jó a kiadóknak, az jó a társadalomnak.

A propaganda része továbbá az is, hogy mivel "a kiadók érdeke egyben közérdek" (l. fent), maximalizálni kell a kiadók érdekeinek védelmét, tehát a lehető legszigorúbb szerzői jogi szabályozásra van szükség, amely a művek mindennemű felhasználását korlátozza és nem enged teret a kivételeknek. Ha megpróbáljuk ezeket a szabályokat a világirodalom nagyjaira alkalmazni, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy pl. Shakespeare számos művét nem írhatta volna meg legálisan, mert megjelenésüket alig néhány évtizeddel megelőzően publikált műveket adaptált.

7.2 Megfélemlítés

A tartalomgyárosok erőszakszervezetei perlik a "kalózokat" és az internetszolgáltatókat, nem is feltétlenül azért, mert hisznek a perek megnyerhetőségében vagy jövedelmezőségében, hanem azért is, hogy napirenden tartsák a szerzői jog fokozottabb "védelme" szükségessének kérdését (elvégre ha elveszítenek egy-egy pert, mondhatják a politikusoknak, hogy ebből is látszik, hogy más jogszabályok kellenek); valamint hogy megfélemlítsék pl. az internetszolgáltatókat, akiknek természetesen nem hiányzik egy-egy ilyen per, és ha erős a fenyegetettségük, hajlamosabbak a kiadólobbi erőszakszervezeteivel együttműködni. Természetesen legalább ugyanilyen fontos a végfelhasználók megfélemlítése is.

2012-ben már arra is volt példa, hogy -- minden bizonnyal a tartalomgyáros lobbi nyomására -- az amerikai hatóságok egy brit állampolgár (Richard O'Dwyer) kiadatását kérték arra hivatkozva, hogy az O'Dwyer által Nagy-Britanniában üzemeltett tvshack.net website (egy olyan kereső, amely online nézhető és/vagy letölthető tv-sorozatokat keresett) sérti az amerikai jogot. A brit hatóságok -- legalábbis 2012. június végén úgy tűnt -- ki akarták adni O'Dwyert az Egyesült Államoknak, ahol akár 10 év börtön is várhatott volna rá -- olyasmiért, ami saját hazájában (ott, ahol tette!) minden bizonnyal legális (ha nem így lett volna, nyilván nem a kiadatását kérik, hanem ott jelentik fel/perelik be). Végül 2012. novemberében O'Dwyer megegyezett az amerikaiakkal és így az USA letett a kiadatásáról.

A fájlcserén ért otthoni felhasználók perlésével összefüggő főbb nehézségek:

  • A kirótt hatalmas bírságok/kártérítések behajthatatlanok: az adott állampolgár életét tönkreteszik, de a "jogvédő" szervezetet nem gazdagítják érdemben.
  • Az elrettentő hatás kérdéses (már sok ilyen per volt, mégis töretlen a fájlcsere népszerűsége).
  • Erős a negatív társadalmi visszhang.
  • Nehézkes a bizonyítás, mivel általában csak a "bűnös" IP-címe van meg, és az IP-címhez tartozó előfizetőt perelték be -- nem mindig sikerül meggyőzni a bíróságot arról, hogy az előfizető felelős az IP-címén keresztül lebonyolított jogsértésekért.
  • Az IP-címek megszerzésének módja is kellemetlen kérdésekhez vezet (l. MediaSentry-botrányok).

Az internetszolgáltatók perlésének főbb céljai:

  • Az ISP-k érezzék magukat motiválva arra, hogy együttműködjenek a tartalomgyárosokkal:
    • vita nélkül bontsanak szerződést a "csúnya" ügyfelekkel,
    • adják ki az adataikat a tartalomgyárosoknak stb.
  • Fizessenek a tartalomgyárosoknak kártérítést az ügyfeleik által elkövetett jogsértésekért.
    • Ez ellen az ún. "safe harbour"-elv általában megvédi őket, l. pl. iiNet (Ausztrália): a tartalomgyártók négy éven keresztül próbálták az iiNet-et felelőssé tenni az ISP ügyfelei által elkövetett jogsértésekért, de végül az ausztrál Legfelsőbb Bíróság az ISP-nek adott igazat.
      • Egyébként a Wikileaks nyilvánosságra hozta, hogy az iiNet elleni per mögött az MPAA állt, és azt remélték, hogy az iiNet-nek nem lesz pénze a perre, és hogy az iiNet-et elmarasztaló ítélet beépül az ausztrál precedensjogba.
  • Akadályozzák meg az ügyfeleik számára a torrentsite-okhoz való hozzáférést.
  • Ne szállítsák el a torrentsite-okkal összefüggő forgalmat; ne biztosítsanak szerverhosztingot torrentsite-oknak.

7.2.1 A szűrés (cenzúra) veszélyei

Az Internet cenzúrája ("Szűrjétek a Pirate Bay-t") veszélyes precedenst teremt: a politikusok örömmel fognak más, politikai vagy erkölcsi szempontból kellemetlen tartalmú oldalakat is felvenni a feketelistára. Pl. a finn lapsiporno.info esetében kiderült, hogy a rendőrség belföldi site-okat is szűretett, holott a törvény csak külföldi site-ok szűrésére adott lehetőséget (belföldi gyerekpornó-terjesztővel szemben nyilván hatásosabban is fel lehetett volna és kellett volna lépni), ill. hogy az állítólag gyerekpornó miatt szűrt külföldi site-ok döntő részén nem volt gyerekpornó, de sok esetben még pornó sem.

Hasonló a helyzet Nagy-Britanniában: titok, melyik site-okat szűrik a bíróság utasítására az internetszolgáltatók.

A szűrés emellett általában hatástalan is (mivel kijátszható); sőt, Dániában pl. megnőtt a Pirate Bay látogatottsága azt követően, hogy a bíróság a site szűrésére kötelezte az ISP-ket, így a szűrés éppen a kívánttal ellentétes hatást érte el.

Érdekesség: mind az EU-ban, mind az USA-ban annyira homályosan fogalmaz a törvény, hogy akár egy magánszemély is minősülhet ISP-nek, ha pl. rendelkezik routerrel.

Általában, ha egy politikus "a gyermekek (vagy a családok) hatásosabb védelme érdekében" szűréseket akar bevezetni az Interneten, felmerül annak a gyanúja, hogy igazából a tartalomgyáros lobbi nyomására szeretné cenzúrázni a lobbi érdekeit sértő site-okat (a gyerekpornó cenzúrázására tett kísérlet pedig valószínűleg legfeljebb másodlagos célja a javasolt szabályozásnak).

7.3 Nemzetközi kereskedelmi egyezmények

A tartalomgyárosok a 2012-ben, hosszú csata után megbukott ACTA és más nemzetközi kereskedelmi egyezmények, pl. a TPP vagy a CETA révén a parlamenti kontrollt a lehető legmesszemenőbbekig megkerülve próbálják bővíteni/szigorítani/átalakítani a szerzői jogot.

  • Az Európai Parlament képviselőinek harcolniuk kellett, hogy megismerhessék a már évek óta -- az Európai Bizottság részvételével -- folyó tárgyalások során létrejött munkaanyagot; és csak úgy ismerhették meg, hogy NDA-t írtak alá. A svéd Kalózpárt képviselője nem vehetett részt az érintett ülésen, mert nem volt hajlandó aláírni az NDA-t.
  • A 2010-es tárgyalási fordulónak a helyszínét és programját is titokban akarták tartani.
  • Ezzel együtt olyan cégek, mint pl. a Google, az eBay, a Dell, a BSA, a News Corporation, a Sony Pictures, a Time Warner, az MPAA, a RIAA, a Verzion és mások már 2009-től megkaphatták az aktuális munkaanyagokat és véleményezhették őket.

A cél olyan jogszabályok kierőszakolása nemzetközi szinten, amelyek

  • kiterjesztik a szerzői jog időbeli hatályát (pl. a TPP-ben 120 évre, ha a jogtulajdonos nem természetes személy);
  • drasztikusan megnövelik a létező hatóságoknak a tartalomterjesztők érdekeinek védelmében játszott szerepét,
    • pl.: a vámtiszt a határon ellenőrizze, vagy legalábbis ellenőrizhesse, hogy az utas hordozható médialejátszóján nincs-e illegálisan másolt zene.
      • (A laptopok átkutatása az USA határátkelőinél amúgy már most bevett dolog.)
    • És ha talál, foglalja le/kobozza el vagy semmisítse meg az adathordozót anélkül, hogy a jogtulajdonos akár csak feljelentést tenne.
    • pl.: a "szellemi tulajdon" birtokosa kérhesse a hatóságoktól, hogy a határon tartóztassák fel azokat a "termékeket", amelyekről azt gyanítja a jogtulajdonos, hogy a jogait sértik.
  • új szankciókat vezetnek be;
    • Pl.: az egyezményt ratifikáló országokban vezessék be a "három dobásod van" elvet, vagyis tiltsák el az Internettől azokat az állampolgárokat, akiknek az internetkapcsolatán keresztül háromszor is sor kerül szerzőijog-sértésre.
      • "Ideális" esetben a vádat bizonyítani se kelljen, vagy legalábbis ne bíróság előtt; ilyen rendszert vezettek be Dél-Koreában 2009-ben, ahol azóta kiderült, hogy nem egy esetben az egy dollárt el nem érő "kárt" okozó embereket is megfosztottak az internethozzáféréstől.
    • Pl.: az internetszolgáltatók legyenek ösztönözve (vagy kötelezve) arra, hogy részt vegyenek az általuk szállított forgalom vizsgálatában, szűrésében; legyenek kötelezhetőek a szerzői jogi lobbi érdekeit sértő weboldalak forgalmának szűrésére stb.
    • Pl.: a TPP tervezett szövege szerint illegális lenne a jogvédett művekről létrejövő ideiglenes digitális másolat is - csakhogy a számítógépek működésükből adódóan nagyon gyakran másolnak le adatokat; pl. ha egy jogvédett képet megtekintünk, máris van belőle egy ideiglenes példány a gép memóriájában.
  • Mindenképpen bűncselekménynek minősítik az engedély nélküli fájlcserét, akkor is, ha kis léptékű és nem profitszerzésre irányul.
  • lejjebb viszik a "bűncselekmény" határát a szerzői és szomszédos jogokkal való visszaélés esetében (hogy az államok az adófizetők pénzén üldözzék az elkövetőket a jogtulajdonosok közreműködése nélkül);
    • Pl.: minősüljön bűncselekménynek a moziban vetített film kamerával történő rögzítése, még saját célra is.
  • kriminalizálják "a szerzői jogok megsértését megkönnyítő" tevékenységeket és szolgáltatásokat, akkor is, ha nem profitorientáltak vagy ha nem is használják őket jogsértően (pl. csak a "fair use" által szabadnak minősített felhasználás lehetővé tételére).
    • Pl.: DeCSS, torrentkliens, Usenet-indexelő, streamripper stb.
  • az egyes országok törvényhozásai számára nehezen megváltoztathatóak, hiszen a nemzetközi egyezmény megköti a jogalkotók kezét, felrúgni/felmondani pedig kockázatos lehet.

Az ACTÁ-t ratifikációja után minden további nélkül át lehetett volna írni; az 5. és 6. szakasz értelmében létrejövő "ACTA-Bizottság" átírhatta volna a szöveget, és a változtatásokat csak az aláíró kormányoknak kellett volna jóváhagyniuk, parlamentáris kontroll nem lett volna (viszont, jellemző módon, a tartalomiparnak tanácskozási joga lett volna a változtatások ügyében).

7.4 Új, határokon átnyúló hatályú amerikai jogszabályokért való lobbizás

Pl. semmisítse meg a "kalózszájtok" domain-nevét az USA.

Ebbe a sorba illeszkedik a COICA, a SOPA, a PIPA stb. (l. alant).

8 A lobbitevékenység eddigi eredményei

  • 1787-ben az USA-ban még csak a mű keletkezésétől számított tizennégy évig járt a szerzői jogi oltalom, amit a szerző, ha a lejártakor még életben volt, újabb 14 évvel meghosszabbíthatott (de a hosszabbítás nem volt automatikus, kérni kellett). Ehhez képest
  • 1998-ban visszamenőleg 75 évről 95 évre emelték a szerzői jogi oltalom időtartamát, hogy az 1920-as években keletkezett művek ne váljanak közkinccsé (mivel ez a kiadók érdekeit sértette volna).
    • Hogy ez a lépés hogyan szolgálta a társadalom érdekét, az nem világos, hiszen utólag már nem lehet jobban motiválni a '20-as évek szerzőit, hogy írjanak többet;
    • mivel a napjainkban születő művekre is vonatkozik a hosszabbítás, elvileg ugyan ma jobban motiválja a kiadókat a publikálásra, de vajon valóban arra alapoznak mai üzleti döntéseket, hogy mi lesz 75-95 év múlva?
    • Jól látható, hogy az időben kiterjesztett copyright csökkenti a művek elérhetőségét (gyakran pénzért sem kaphatóak), tehát a társadalom ennyivel is szegényebb.
  • 1997. óta az Egyesült Államokban törvény tiltja, hogy nagyszámú másolatot készítsünk kiadott műről, akkor is, ha ez a tevékenység nem irányul haszonszerzésre. Korábban hasonló tilalom nem létezett.
  • 1998-ban hatályba lépett a DMCA (Digital Millennium Copyright Act), amely számos vegyes megítélésű intézkedés mellett (pl. hogy a szolgáltatók nem felelnek a felhasználóik tevékenységéért) a következőket is kimondja:
    • törvényellenes a másolást akadályozó módszerek megkerülése (bármennyire triviális módszerekről legyen is szó);
    • törvényellenes a másolást akadályozó technológiák megkerülését szolgáló módszerek publikálása (emiatt pl. illegális a DeCSS-t feliratként viselő póló);
    • ha egy mű bármilyen felhasználását technológiai eszközzel korlátozzák, akkor ennek a korlátozásnak a megkerülése törvényellenes.
  • 1999-ben a RIAA nyomására az utolsó utáni pillanatban bérmunkává minősítették a zenei felvételek rögzítését az Egyesült Államokban; ez a kiadóknak kedvez, mert így örökre náluk marad a zene szerzői joga (egyébként 35 év után az előadóra vagy örököseire szállt volna).
  • A legtöbben ma mégis kritika nélkül elfogadják, hogy a kiadók a szerzők érdekeit képviselik és tartják szem előtt.
  • Az USA törvényhozása elé került a fent már említett COICA törvényjavaslat (Combating Online Infringements and Counterfeits Act), amely lehetővé tenné, hogy az USA legfőbb ügyésze (vagy igazságügyi minisztériuma) bírósági végzés, tehát méltányos eljárás nélkül nemzetközi domainneveket szüntessen meg, akkor is, ha olyan szájt nevéről van szó, amelynek a működése saját hazájában teljesen legális.

Nézzünk meg közelebbről néhány, a szerzői jogi lobbi nyomására elfogadott vagy benyújtott törvényt:

8.1 DMCA

A Digital Millennium Copyright Act 1201-es szakasza két tilalmat fogalmaz meg: tiltja a másolásvédelmi eljárások megkerülését és a másolásvédelem megkerülését célzó eszközök terjesztését/forgalmazását. Ez a két tilalom számos nem várt következménnyel járt; az Electronic Frontier Foundation összegyűjtött ezek közül néhányat:

  • A DMCA hátráltatja/akadályozza/fenyegeti/dermeszti (chills - tudunk erre jó magyar szót? Azt fejezi ki, hogy a kilátásba helyezett jogi nehézségek miatt sor sem kerül valamire, ami egyébként kívánatos lenne) az újságírók, könyvkiadók, kutatók, tanulók, programozók és más magánszemélyek egyébként teljesen legális/legitim tevékenységeit. A fent hivatkozott oldalon számos konkrét példa található; itt most azt emelném ki, hogy a Sony-BMG CD-s másolásvédelmében talált rootkitről szóló hírek megjelenését hetekkel késleltette az érintett kutatók DMCA miatti aggodalma. De említhetném Dimitrij Vitaljevics Szkljarov (Дмитрий Витальевич Скляров) letartóztatását is.
  • A másolásvédelmi eljárások megkerülésének tilalma veszélyezteti a fair use-t, mivel a tartalomszolgáltatók egyoldalúan megakadályozhatják a fair use-nak minősülő felhasználásokat, a felhasználók pedig nem kerülhetik meg ezeket a korlátozásokat (például elvileg nem készíthetnek biztonsági másolatot titkosított DVD-ről).
  • A DMCA korlátozza a versenyt és az innovációt: például
    • a nyomtatópatronok piacán a nyomtatógyártók a DMCA segítségével léptek fel az utángyártott tintapatronok gyártói ellen;
    • az Apple a DMCA segítségével korlátozza a felhasználókat abban, hogy más forrásból származó szoftvert telepítsenek iPhone-jaikra vagy iPod-jaikra, vagy más gyártó által készített számítógépre telepítsék az Apple operációs rendszereit.

További példák és gondok olvashatóak a https://www.eff.org/wp/unintended-consequences-under-dmca oldalon. Itt azt említeném meg, hogy a copyrighttal és a tartalomlobbival szemben kritikus Cory Doctorow Homeland című, Creative Commons licencelésű könyvét (amelynek mellesleg épp a cenzúra elleni harc a témája) 2013. tavaszán a Fox DMCA "takedown notice"-okkal próbálta eltávolíttatni az Internetről -- a saját, ugyanilyen című sorozatának illegálisan letölthető epizódjaival együtt. Ez jól mutatja, hogy a tömeges, a DMCA-n alapuló, tartalomeltávolításra irányuló követeléseknek gyakran legális tartalom is áldozatul esik.

8.2 COICA

A fent már említett COICA jól példázza azt a gondolkodást, ami az újabb és újabb, egyre szigorúbb szerzői jogi törvényekhez, törvényjavaslatokhoz vezet.

A törvény azt mondaná ki, hogy a DOJ (az amerikai igazságügyminisztérium) által közzétett két listán szereplő szájtok neveit a DNS-ben nem szabad feloldani, a webszervernek szóló csomagokat nem szabad kézbesíteni stb.; a listákra pedig olyan szájtok kerülnének, amelyeknek "központi eleme" a szerzői jogok (vagy a "szellemi tulajdonjog") megsértése és nincs kimutatható, kereskedelmi szempontból jelentős egyéb célja (az olyan célok, amelyek nem kereskedelmiek, nem számítanának). Az EFF (Electronic Frontier Foundation) elemzése szerint rengeteg népszerű szájtot lehetne a tervezet szövege alapján cenzúrázni; de ezek mellett például az amerikai Kalózpárt (vagyis egy legitim politikai párt) weboldalát is, hiszen a párt programjának "központi eleme" a szerzői jogok "megsértése" (a szerzői jog radikális reformja).

Két lista lenne: az egyikre bírósági végzés alapján kerülnének fel a szájtok, és tilos lenne a működésükhöz hozzájárulni (csomagokat szállítani nekik stb.); a másik listára a DOJ kedve szerint írhatna fel szájtokat, amelyeknek a szűrése csak ajánlott lenne, nem kötelező (és például a szűrést elvégző szolgáltatók nem lennének felelősségre vonhatók a szűrés miatt).

Ezekhez a "kalózszájtokhoz" tehát az átlag-amerikai nem férne hozzá (ha a domainregisztrátor is amerikai, akkor senki más sem, hiszen megszűnne a domain-név); amerikai cégek nem helyezhetnének el rajtuk hirdetést; a szájt nem fogadhatna el amerikai pénzintézeteket is érintő hitelkártyatranzakciókat stb.

Mindeközben az elszánt "kalózokat" a törvény érdemben semmiben sem akadályozná, hiszen viszonylag könnyen indíthatnának saját, cenzúramentes DNS-gyökeret vagy elrejthetnék a webszerverüket a TOR vagy más hasonló mechanizmus segítségével; sőt, az alternatív DNS-gyökér életre hívásában lehet, hogy az USA internetes túlhatalmától tartó államok kormányai is részt vennének. A szűrést kikerülni szándékozó amerikaiak pedig igénybe vehetnének külföldi VPN-szolgáltatókat. A következő lépés tehát mindezen módszerek betiltása kellene, hogy legyen.

Érdemes egyébként végiggondolni, hogy a törvényjavaslat ideológiája alapján milyen más dolgokat lehetett volna betiltani korábban, tehát mi másról gondolták régebben azt, hogy "központi eleme" a szellemi tulajdon illetéktelen felhasználása:

  • Hollywoodot. Hollywood az intézményesített szabadalombitorlás fellegváraként jött létre. Azért települt éppen oda, ahova, hogy Edison néhány szabadalmának területi hatályán kívül működhessen.
  • A zeneipart. A gépzongorák megjelenésének idején a zenészek attól féltek, hogy a zene rögzítése és gépi visszaadása tönkreteszi őket. Egyesek szerint az 1909-es amerikai szerzői jogi reform a gépzongorától való irracionális félelemből táplálkozott.
  • A rádiót. Az első kereskedelmi rádióadók nem fizettek jogdíjat a lejátszott zene után.
  • A kábeltévét. Az Egyesült Államokban a kábeltévés társaságok eleinte anélkül továbbították az ottani tévécsatornák adását az előfizetőiknek, hogy fizettek volna a műsorért; sőt, ebből éltek, hiszen pénzt szedtek érte az előfizetőiktől.
  • A fénymásológépet. Amikor a Xerox piacra lépett vele, a kiadók a betiltását követelték. Az 1976-os amerikai szerzői jogi reformra állítólag a fénymásológép miatt volt szükség.
  • A videomagnót. Jack Valenti állítólag úgy fogalmazott: "A videomagnó a filmproducer számára olyan, mint a bostoni fojtogatós gyilkos az otthonában egyedül tartózkodó nő számára."
  • A magnót. "Home taping is killing music."
  • Az mp3-lejátszókat. A RIAA a Diamond Rio megjelenésekor pert is indított. Nyilván az iPodnak is "központi eleme" a szerzői jogok megsértése.
  • A digitális filmfelvevőt (DVR). 2001-ben volt is olyan per, amelyben a felperes TV-társaságok azt állították, hogy a DVR olyan "törvénytelen eszköz", amely az "ingyenes műsorszórás közgazdasági alappilléreit támadja meg".

Vegyük észre, hogy rengeteg innovatív eszközre rá lehetett fogni, hogy főként vagy kizárólag illegális célokat szolgál; viszont ha ezeket valóban mind betiltották volna, ma szegényebb lenne a világ. A szórakoztatóipar csődjét már sokszor jósolták, mégis minden technológiaváltást túlélt és azóta is virágzik (az MPAA tagjai pl. 2006-ban, 2007-ben, 2008-ban, 2009-ben és 2012-ben is növelték nyereségüket az előző évhez képest; 2010. és 2011. ugyan rossz év volt, de a szakértők részben a filmek minőségében látják ennek az okát: "the teenage audience is becoming picky. [...] That’s a nightmare for studios that are used to pushing lowest-common-denominator films.", részben pedig abban, hogy nemcsak filmnézéssel tudjuk eltölteni a szabadidőnket.). Egyszerűen időbe telik, amíg kialakulnak azok az üzleti modellek, amelyek a megváltozott technikai környezetben is működőképesek.

Úgy látszik azonban, hogy a szórakoztatóipar mostanra akkora lobbipotenciálra tett szert, amellyel a további fejlődést teljesen meg tudhatja akadályozni. Mindenképpen különös egybeesés, hogy a DOJ előszeretettel tölt be köztisztviselői helyeket a RIAA-hoz és az MPAA-hoz közel álló ügyvédekkel.

A COICA 2011-ben PIPA (Preventing Real Online Threats to Economic Creativity and Theft of Intellectual Property Act) néven próbált visszatérni, egyelőre sikertelenül.

8.3 SOPA

A Stop Online Piracy Act egy újabb próbálkozás volt arra, hogy a "kalózokat" megfékezzék. Egyebek mellett lehetővé tette volna, hogy a bíróságok megtiltsák a hirdetőknek, a payment providereknek, ISP-knek stb. hogy "törvénysértő" website-okkal üzleteljenek.

A törvénytervezetet egyebek mellett azért kritizálták, mert lehetővé tette volna, hogy a tartalomgyárosok egész domaineket tegyenek elérhetetlenné azért, mert mondjuk egy blogon vagy egy fórumhozzászólásban a szerzői jogokat sértő tartalom van.

A törvénytervezet ellen széleskörű tiltakozás indult (a Google pl. állítólag hétmillió aláírást gyűjtött ellene); az amerikai törvényhozás emiatt végül is elhalasztotta a döntést (vagyis egyelőre nem lépett hatályba a SOPA, de később még visszatérhet).

A SOPA esetét különösen pikánssá teszi, hogy Chris Dodd, az MPAA elnöke szokatlan őszinteséggel figyelmeztette a képviselőket: aki nem támogatja a SOPA-t, ne számítson kampányfinanszírozásra Hollywoodtól.

8.4 Enterprise and Regulatory Reform Act

Az "Instagram Act"-nek is becézett 2013-as brit törvénymódosítás lehetővé tenné, hogy azokat a fényképeket, amelyeknek a jogtulajdonosa "nem beazonosítható", bárki sajátjaként felhasználja, kereskedelmi célra is.

Ez várhatóan azt eredményezi, hogy az amatőr fényképészek jobban sikerült képeiből nagyvállalatok csinálhatnak gond nélkül pénzt arra hivatkozva, hogy "nem sikerült" megtalálni a fotóst.

9 Ajánlott irodalom

9.1 Általános

  • Richard M. Stallman - The Right to Read - novella arról a szép új világról, amelyben a kiadólobbi mindent elért, amit akart.
  • The War on Sharing: Why the FSF cares about the RIAA lawsuits
  • Courtney Love does the math - Courtney Love énekesnőnek a 2000-ben megrendezett Digital Hollywood konferencián elhangzott beszéde, amelyben többek között a kiadók és a művészek közötti érdekellentétről és a kiadók lobbitevékenységéről emlékezik meg, időnként keresetlen szavakkal.
  • Artists Don’t Want Pirate Fans to be Disconnected - Robbie Williams, a Radiohead, az Iron Maiden és más művészek síkraszállnak a fájlcserélők internettől való eltiltása ellen
  • IFPI Erases Evidence Of Fascist Roots For 75th Anniversary - fejezetek az IFPI lobbiszervezet történetéből. Különösen pikáns, hogy maga az IFPI megpróbálta kitörölni a róla szóló Wikipédia-szócikkből azt, hogy Mussolini fasiszta Olaszországában alapították (egyébként később is előszeretettel üléseztek fasiszta diktatúrákban).
  • Piracy: When Even a Penny Is Too Much - Egy cég úgy árul néhány játékprogramot, hogy a vásárlóra bízza, mennyit fizet értük. A siker felülmúlta a várakozásokat (dollár-százezrek gyűltek össze), de még így is volt, aki fizetés nélkül töltötte le a programokat. A cikk felsorol néhány lehetséges okot/motivációt.
  • "Fair Trolls" To Fight Patents With Patents - Egy olyan szövetségről, amely a tagok szabadalmainak bitorlásáért perli azokat, akik nem tagjai, viszont a tagok egymás között sosem perelnek szabadalombitorlásért; így a szövetség növekedésével egyre jobban megéri belépni, és egyre kevesebb szabadalombitorlási per lesz. Legalábbis ilyesmi az elmélet.
  • Flash, Google, VP8, and the future of internet video - Hiába akarta a Microsoft díjmentesen elérhetővé tenni a VC-1 codecet, egy éven belül cégek tucatjai jelezték, hogy a codec a szabadalmaikat bitorolja. A cikk arról is ír, hogy rettenetesen nehéz lenne szabadalombitorlás (vagy szabadalmak licencelése) nélkül feljavítani a Theora codecet, mert, mint tudjuk, a fejlesztést a szabadalmak proliferációja aknamezővé változtatta.
  • Publishing Locations Of Pirate Movies Is The Same As Hosting Them - Egy holland bírósági döntés értelmében még az is törvénysértő, ha egy webes fórumba a hozzászólók a kis kezükkel megírják, hol találtak a Useneten letölthető filmeket.
  • Movie Studio Lawyers Eye The Amazing Resurrection of Newzbin - A filmstúdiók által szénné perelt, majd bezárt, a Usenethez kapcsolódó, filmek és egyéb "érdekes tartalom" lelőhelyeit közzétevő Newzbin meglepő fordulatok sora után visszatér. A stúdiók újabb jogi lépésekre készülnek.
  • Setting the Record Straight: 32 Questions and Answers on C-32's Digital Lock Provisions, Part One - Kanada új (2010-es) szerzői jogi törvénye az amerikai DMCA-hoz hasonló, a másolásvédelem kijátszását büntető passzusokat tartalmaz. Michael Geist professzor ezeket elemzi.
  • Judges Liken P2P To The Ancient Practice of Lending Books - egy spanyol bíróság a p2p fájlcserét a magánszemélyek közötti könyvkölcsönzéshez hasonlónak tekinti; egy fájlcsere-fórum üzemeltetői elleni vádakat ejti.
  • Copyright and wrong -- Why the rules on copyright need to return to their roots - az Economist 2010. áprilisi cikke a copyright eredetéről és arról, miért nem kellene egyre jobban meghosszabbítani.
  • ISP Attempt To Block File-Sharing Ends in Epic Failure - Az Orange nevű francia ISP által kínált szoftver, amely elvileg megakadályozta volna, hogy az ember véletlenül illegális tevékenységet folytasson p2p-hálózatokon, backdoort tartalmaz.
  • Director Sam Bozzo On BitTorrent and the Movie Industry - egy sikeres rendező beszél arról, hogy látja a fájlcserélők hatását a filmiparra. Szerinte a fájlcserélőktől csak a rossz és közepes filmeknek kell félniük: ezeknél ugyanis az történik, hogy az emberek letöltik, megnézik, aztán elmondják egymásnak, hogy nem érdemes megnézni. Jó filmeknél szerinte a hatás éppen ellentétes (neki két filmje is megjelent BitTorrenten, és az első szerinte emiatt lett nyereséges - ehhez persze az is kellett, hogy jól reagáljon). Arra is felhívja a figyelmet, mennyire abszurd, hogy az első hétvégi mozibevétel alapján ítélik meg a filmek sikerét, pedig ezzel csak a film marketingjének a sikerét lehet mérni; az, hogy mennyire tetszik az embereknek egy film, 4-5 héttel a bemutató után derül ki, abból, hogy az elsők, akik látták, hány további embert beszélnek rá arra, hogy szintén nézze meg.
  • IsoHunt Partners US Attorney General to Ban Child Porn - A New York-i ügyészség közzétesz egy olyan adatbázist, amelyben gyerekpornót tartalmazó fájlok mérete és hash-ei vannak. Az IsoHunt nevű torrentsite most önként csatlakozott azokhoz a site-okhoz, amelyek ez alapján az adatbázis alapján automatikusan szűrik a rajtuk keresztül megosztott fájlokat. Ez azért érdekes, mert jól mutatja, hogy annak ellenére, hogy a BitTorrent alkalmas illegális fájlok terjesztésére, nem feltétlenül az az egyetlen megoldás, hogy betiltjuk az egészet, börtönbe zárjuk a torrentsite-ok üzemeltetőit stb.
  • Finland makes broadband a 'legal right' - 2010. júliusában Finnországban alapjog lett a legalább 1 megabit/s sebességű internetkapcsolat. Ilyen jogi környezetben természetesen nem lehet majd olyan szabályozást bevezetni, amelynek az értelmében a szerzői jogok megsértésével harmadszor is megvádolt állampolgárok internetkapcsolatát korlátozzák vagy megszüntetik.
  • Music Industry Threatens OpenBitTorrent’s New Hosting Provider - Az IFPI perrel fenyegette meg az OpenBitTorrent tracker új spanyol hosztingszolgáltatóját. Spanyolországban teljesen legális torrentsite-ot üzemeltetni (feltéve, hogy nincs a weboldalon reklám, és más módon sem termel profitot az üzemeltető számára); számos korábbi perben rendre felmentették a torrentsite-üzemeltetőket. Az fel sem merülhetett, hogy a torrent tracker szolgáltatójának bármiféle büntetőjogi felelőssége lenne a tracker működésével kapcsolatban. Az IFPI fenyegetőzése mégis elegendő volt arra, hogy az OpenBitTorrent szolgáltatója szerződést bontson az OpenBitTorrenttel, mert egyszerűen nem lett volna pénze egy drága perre, míg az IFPInek nagyon is.
  • Brazil's copyright law forbids using DRM to block fair use - Brazília is aláírta azt a WIPO Copyright Treaty-t (nemzetközi szerzői jogi szerződést), amelynek értelmében jogszabályokkal kell szankcionálnia a DRM kijátszását. Ezt szerencsére úgy oldották meg, hogy a DRM kijátszása csak akkor illegális, ha a szerzői jogok megsértésével is jár (így pl. ha egy szerző a saját műveit másolja le a DRM megkerülésével, nem sért törvényt); hab a tortán, hogy az olyan DRM, amely a fogyasztó szabadságát a törvényeknél jobban korlátozza, szintén illegális és a terjesztő pénzbüntetéssel sújtható miatta. Így Brazíliában mostantól kevésbé kell attól tartani, hogy a kiadók a DRM segítségével a szerzői jogi törvényeknél is szigorúbban ellenőrzik/korlátozzák majd, mit tehet meg a felhasználó és mit nem (ez a törekvés az USA-ban, ahol a DRM megkerülése szinte automatikusan törvénysértő, pl. megfigyelhető).
  • Copyright: Lawfirms Sued for Submitting Prior Art to the USPTO -- 2012. március. Az Egyesült Államokban néhány kiadó ügyvédeket perel azért, mert álláspontjuk szerint sérülnek az általuk képviselt szerzők jogai (értsd: nem kap elég pénzt a kiadó) akkor, amikor az ügyvédek a Szabadalmi Hivatalnak a szabadalmakkal együtt a szabadalom témájával kapcsolatos releváns tudományos publikációkat is benyújtanak. Utóbbira törvény kötelezi őket, és a USPTO álláspontja szerint ez fair use. A kiadók szerint ez rendben is van, de ugyanazoknak a cikkeknek egy-egy másolatát az ügyvédek saját aktáikban is tárolják, és ezekért a példányokért külön kellene fizetniük.
  • Hugo Awards snafu: ‘Doctor Who’ KO’d by copyright bots - 2012. szeptember. A Hugo-díjátadó Ustream-es közvetítése megszakadt, mert -- teljesen legálisan -- bejátszásokat tartalmazott a díjazott művekből, és a Ustream által igénybe vett harmadik fél által üzemeltetett automatikus tartalomszűrő a jogvédett tartalmat felismerve letiltotta a közvetítést. Mire a tiltást sikerült megszüntetni, az esemény véget ért.
  • EU: Nem okoz kárt a zeneletöltés - 2013. március. Az EU által megrendelt jelentés (amelynek elkészítése során 5000 embert kérdeztek meg) arra a következtetésre jut, hogy az illegális zeneletöltés inkább növeli, mint csökkenti a legális zene-eladásból származó bevételeket (mert lényegében ingyenreklám).
  • Large Piracy ‘Topsite’ Trial Ends in Suspended Sentences, ‘Disappointing’ Damages - 2013. április. Egy finn bíróság a kiadók és szoftvercégek nagy bánatára mindössze 45.000 euró kártérítés megfizetésére kötelezte és rövid felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte az "Angel Falls" nevű warez "topsite" üzemeltetőit. Csak a Microsoft 900.000 eurót kért.
  • Pirate Party Crowd-Sources File-Sharing Fine Settlements - 2013. április. A svéd Kalózpárt ifjúsági tagozata "K-Kassan" néven egyfajta biztosítást vezet be: a résztvevők vállalják, hogy csekély tagdíjat fizetnek egy központi alapba, cserébe, amennyiben valamelyiküket bírsággal súlytanák vagy kártérítés megfizetésére köteleznék illegális fájlcsere miatt, az alap állja a bírságot/kártérítést.
  • Pirate Party Enters Iceland’s National Parliament After Historic Election Win - 2013. április. Az izlandi Kalózpárt alig öt hónappal a megalakulása után három képviselőt juttatott az Alþingi-be (az izlandi parlamentbe).
  • Busting World’s Biggest Movie Pirates Made Piracy Worse - 2013. május. A tartalomipar saját statisztikái szerint is csupán egyetlen hónapig "javultak" a "kalózkodási" statisztikák azt követően, hogy a rendkívül termékeny IMAGiNE release-csapatot elfogták; a következő hónapban a korábbi szint fölé ugrott az új illegális kiadások száma, és a premier és az illegális kiadás között eltelt idő is csökkent.
  • Game of Thrones Controversy Ambassador Was Copyright Lawyer - 2013. május. Az Egyesült Államok ausztráliai nagykövetéről, aki sokat foglalkozik pl. a Game of Thrones című sorozat illegális letöltőinek ostorozásával, kiderült, hogy nemcsak hobbija a copyright: korábban 10+ évig ügyvédként dolgozott, többek között a Warner Brothersnek és az ausztrál iiNet-et beperelő Village Roadshownak.
  • Megaupload Asks Court to Dump The “Baseless” Criminal Case - 2013. május. A Megaupload elleni még-nem-teljesen-per újabbb fejezete. A Megaupload ügyvédei azt kérik, hogy -- mivel úgy tűnik, az új-zélandi illetőségű vádlottakat Új-Zéland nem fogja kiadni az USA-nak, és enélkül nem kerülhet sor a perre -- a bíróság oldja fel a Megaupload eszközeinek befagyasztását.
  • Kevin Spacey on Netflix: 'we have learned the lesson that the music industry didn't' -- Egy House of Cards c. sorozat a Netflixen úgy jött ki, hogy egyszerre tették elérhetővé az összes epizódot. Kevin Spacey színész szerint ez a jövő: a felhasználóknak akkor és úgy odaadni a tartalmat, amikor és ahogy szeretnék, és akkor elvileg sokkal kevesebben fogják lemásolni.
  • Egy rendkívül szórakoztató levél, amelyet egy website ügyvédje írt egy copyright trollnak, aki azt állította, hogy az amerikai bankok numerikus azonosítóira vonatkozóan szerzői jogai vannak. Ezek az azonosítók olyasmik, mint az európai Swift kódok, vagy mint a telefonszámok. Valójában nyilván nem tarthatnak igényt szerzői jogi oltalomra.
  • A Columbia Pictures 2015. augusztusában DMCA "takedown notice" segítségével véletlenül eltávolíttatta a Vimeóról saját "Pixels" című filmjének hivatalos előzetesét és jópár olyan alkotást, aminek nem volt a szerzője. Azoknak a filmeknek a feltöltői dolgozhattak, hogy a filmjeik visszakerüljenek (ráadásul, ha nem teszik meg, a Vimeo jogosnak tekinti az eltávolítást és felír az érintett felhasználónak egy jogsértést; akinek több ilyen összegyűlik, elbúcsúzhat az accountjától).

9.2 A Pirate Bay-ügy

  • 2006. május 31. The Piratebay is Down: Raided by the Swedish Police - a stockholmi rendőrség az igazságügyminiszter utasítására (és állítólag amerikai nyomásra) razziát tart a Pirate Bay internetszolgáltatójánál. Szinte az összes hardvert elviszik, nemcsak a Pirate Bay-hez tartozó szervereket; kétszáznál is több további site válik ideiglenesen elérhetetlenné. A Mininova kénytelen új szervert beállítani, annyira megnő a forgalma.
  • 2006. június 1. Aftermath of The Pirate Raids - részletesebb beszámoló a razziáról. Megszólal néhány olyan cég képviselője is, amelynek a szervereit szintén elvitte a rendőrség, pedig semmi köze nem volt a Pirate Bay-hez.
  • 2006. június 2. Hackers Attack Swedish Police - A svéd rendőrség webszervere DoS-támadás áldozatául esik.
  • 2006. december 6. PirateBay Servers Still Remain in Custody - a svéd ügyészség kérvényezi a bíróságon, hogy 2007. június 1-ig megtarthassák a Pirate Bay 2006. június 1-jén lefoglalt szervereit annak ellenére, hogy merevlemezeik tartalmát lemásolták. A Pirate Bay vezetői szerint erre a lépésre nehéz jóhiszemű magyarázatot elképzelni.
  • 2007. május 8. Pirate Bay Politics for Dummies - Mi a kapcsolat a neofasiszta Carl Lundström és a Pirate Bay között? (Politikai értelemben semmi.)
  • 2007. május 19. Police Has No Evidence Against The Pirate Bay - Kiszivárgott értesülések szerint a svéd rendőrség semmi terhelőt nem talált a Pirate Bay korábban lefoglalt szerverein.
  • 2007. május 31. ISPs Facilitate Filesharing according to the IFPI - Az IFPI álláspontja szerint az ISP-k "segítik" a szerzői jog megsértését.
  • 2007. július 4. ISP Forced to Block and Filter Pirated Content on P2P Networks - Belgiumban egy bíróság utasítja a Scarlet nevű internet-szolgáltatót, hogy a hálózatán átáramló P2P-forgalomból szűrje ki a jogsértő tartalmat. A részletek kidolgozását az ISP-re bízzák.
  • 2007. november 8. Prosecutor Announces Charges Against The Pirate Bay - a svéd ügyészség bejelenti, hogy vádat fog emelni a Pirate Bay "személyzete" ellen.
  • 2007. november 11. Prince To Take On The Pirate Bay - A Prince nevű énekes bejelenti, hogy be fogja perelni a Pirate Bay-t.
  • 2007. december 10. Police Closes Pirate Bay Investigation, Trial Awaits - a svéd rendőrség lezárja a Pirate Bay elleni vizsgálatot; a következő lépés a vádemelés.
  • 2007. december 26. IFPI: ISPs Should Block BitTorrent and The Pirate Bay - Az IFPI néhány abszurd javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek, pl. hogy az ISP-ket kötelezzék arra, hogy a hálózatukon átáramló forgalomban zenét keressenek, majd egy referenciaadatbázisból kikeressék, hogy az adott zene terjesztése legális-e, és ha nem, akkor szűrjék ki az adott forgalmat; vagy hogy a BitTorrent protokollt tiltsák be; stb.
  • 2008. január 22. IFPI Fails to Force ISPs to Become Anti-Piracy Enforcers - Az IFPI európai lobbipróbálkozásainak egy része egyelőre kudarcot vallott.
  • 2008. január 31. The Pirate Bay: The Site is Safe, Even If We Lose in Court - A Pirate Bay üzemeltetői bejelentik, hogy mindenképpen üzemben tartják a site-ot, az ellenük folyó bírósági eljárás eredményétől függetlenül.
  • 2008. január 31. Pirate Bay Admins Charged with Assisting Copyright Infringement - A svéd ügyészség vádat emel a Pirate Bay-jel kapcsolatba hozható négy személy ellen.
  • 2008. február 4. IFPI Forces Danish ISP to Block The Pirate Bay - Egy dán bíróság arra utasítja a Tele2-t, hogy tegye dán ügyfelei számára elérhetetlenné a Pirate Bay-t. Az intézkedés hatástalan; a Pirate Bay dániai látogatottsága nő.
  • 2008. február 13. Danish Pirate Bay Block Breaks EU Law - A dán bírósági ítélet (és főként az indoklása, amelyben egyebek mellett az is szerepel, hogy a szolgáltató megsérti a szerzői jogot, amikor a routerei adatokat másolnak) EU-szintű jogszabálynak mond ellent.
  • 2008. március 27. Swedish ISP Refuses To Block The Pirate Bay - Az IFPI megpróbálja elérni, hogy a TeliaSonera szűrje a Pirate Bay-t. Az ISP ellenáll.
  • 2008. március 31. IFPI Demands Millions From The Pirate Bay - Az IFPI 2,5 millió dollárt követel a Pirate Bay-től.
  • 2008. április 18. Pirate Bay Trial Star Witness Employed by Plaintiff - a Pirate Bay ügyében nyomzó svéd rendőrt a Warner alkalmazza.
  • 2008. április 23. Pirate Bay Investigator to Cash in Temporarily at Warner Bros. - a Pirate Bay ügyében nyomzó svéd rendőrt a Warner alkalmazza. A Warner tagad.
  • 2008. április 24. IFPI Expert Witness in Pirate Bay Case Worked for IFPI - a Pirate Bay szűrését célzó dániai per egyetlen igazságügyi szakértője korábban az IFPI alkalmazásában állt, de ezt nem közölték a bírósággal.
  • 2008. május 8. MPAA Demands $15 Million from The Pirate Bay - az MPAA a Pirate Baytől kéri azoknak a filmeknek az árát, amelyeket a site felhasználói egymással osztottak meg.
  • 2008. május 16. Michael Jackson to Take on The Pirate Bay - néhány zenész százmillió dollárt kér a Pirate Baytől a fájlcserélők letöltései ellenében. (A Pirate Bay reakciója kicsit ízléstelen.)
  • 2008. május 16. The Pirate Bay File Police Bribery Complaints - további megvesztegetésgyanús összefonódások a Pirate Bay elleni eljárások körül.
  • 2008. június 5. Warner Confesses: Pirate Bay Cop Compromised - a Warner elismeri, hogy a Pirate Bay ügyében nyomozó svéd rendőr az ő alkalmazásukban is állt.
  • 2008. augusztus 9. The Pirate Bay Blocked in Italy - Olaszország cenzúrázni kezdi a Pirate Bay-t egy ügyész kérésére(?).
  • 2008. augusztus 15. The Pirate Bay Sees Boost in Italian Traffic Following ‘Block’ - az IFPI nyomására számos olasz ISP elvileg szűri a Pirate Bay-t. Az eredmény? A médiavisszhang miatt a site olasz látogatóinak száma jelentősen megnő.
  • 2008. augusztus 15. IFPI Hijacks Pirate Bay Traffic - az IFPI eléri az olasz hatóságoknál, hogy aki Olaszországból próbálja megnyitni a Pirate Bay honlapját, azt az IFPI egyik szerverére irányítsák át.
  • 2009. február 17. 50% of Charges Against Pirate Bay Dropped - tudósítás az első fokú svédországi eljárás második napjáról. A vádpontok felét bizonyíték hiányában ejteni kellett.
  • 2009. február 18. Day 3 – The Pirate Bay’s ‘King Kong’ Defense - tudósítás az első fokú per harmadik napjáról.
  • 2009. február 27. Pirate Bay Witness’ Wife Overwhelmed With Flowers - a tanúként megszólaló Roger Wallis professzor vallomásában arról beszél, hogy szerinte nincs összefüggés a CD-eladások csökkenése és a fájlcsere között. A Pirate Bay rajongói hálából virágokkal árasztják el a feleségét.
  • 2009. április 17. The Pirate Bay Trial: The Official Verdict – Guilty - az ítélet: a Pirate Bay alapítói bűnösök. Az ítélet legalább egy órával a kihirdetése előtt kiszirvárgott. Mind a négy vádlottat egy-egy év börtönre és 905.000 dollár pénzbüntetésre ítélték.
  • 2009. április 18. Swedes Demonstrate Against Pirate Bay Verdict - Ezerfős tömeg tüntet az ítélet ellen Stockholmban. Az elmúlt egy napban több mint 33%-kal nőtt a svéd Kalózpárt taglétszáma (20000 fölé).
  • 2009. április 23. Pirate Bay Judge Accused of Bias, Calls for a Retrial - kiderült, hogy a svédországi perben ítélkező Tomas Norström bíró az ügyésszel együtt copyrightbővítésért/-szigorításért lobbizó csoportok tagja.
  • 2009. május 11. Pirate Bay Closer to a Retrial, Demands New Investigation - a Pirate Bay elleni svédországi perben ítélkező Tomas Norström bíróról kiderült, hogy további copyrightbővítésért/-szigorításért lobbizó csoportokban is szerepet vállalt; a vádlottak perújrafelvételt akarnak kérni.
  • 2009. május 19. Record Labels Increase Legal Pressure on Pirate Bay - a kiadók újabb követelésekkel lépnek fel (a vádlottak minden napért, amelyen működik a Pirate Bay, fizessenek bírságot; a Pirate Bay internetszolgáltatója hagyjon fel a szolgáltatással).
  • 2009. május 20. Biased Pirate Bay Judge Judged by More Biased Judges - az elfogultsággal vádolt bíró elfogultságáról dönteni hivatott bírók maguk is elfogultak lehetnek.
  • 2009. október 22. Court Orders The Pirate Bay To Delete Torrents - a BREIN Hollandiában pert nyer a Pirate Bay alapítói ellen: a bíróság utasítja őket, hogy a BREIN által megjelölt torrenteket távolítsák el a site-ról. Az alperesek azzal védekeznek, hogy a Pirate Bay már nem is az övék, de ez nem hatja meg a bíróságot.
  • 2010. április 29. BREIN Wants Dutch ISP To Block The Pirate Bay - a BREIN kísérletet tesz arra, hogy bírósági eljárással kényszerítse Hollandia legnagyobb kábeltévés internetszolgáltatóját a Pirate Bay szűrésére.
  • 2010. május 16. The Pirate Bay / CyberBunker / MPA Injunction In Full - egy német bíróság úgy határozott, hogy bizonyos torrenteket törölni kell a Pirate Bay-ről, vagy megszakítani az internetkapcsolatát, különben a szolgáltatójának napi sokezer eurós bírságot kell fizetnie.
  • 2010. május 17. The Pirate Bay Goes Down Following Legal Pressure - A szolgáltató felfüggeszti a Pirate Bay internetkapcsolatát, amíg a jogi válaszlépéseket mérlegeli; a Pirate Bay azonban órákon belül újra elérhetővé válik, más szolgáltatón át.
  • 2010. május 18. The Pirate Party Becomes The Pirate Bay’s New Host - a Pirate Bay új szolgáltatója a svéd Kalózpárt.
  • 2010. július 10. ISPs Don’t Have To Block The Pirate Bay, Court Rules - egy belga bíróság határozata értelmében a Belgacom és a Telenet (két belga ISP) nem köteles a Pirate Bay-t elérhetetlenné tenni az előfizetőik számára.
  • 2010. július 17. Court Bans The Pirate Bay From The Netherlands - egy holland bírósági ítélet arra kötelezi a Pirate Bayt, hogy szűrje ki a holland felhasználókat. Az állítólagos üzemeltetők (akik tagadják, hogy továbbra is közük lenne a site-hoz) napi 50.000 euró büntetést kötelesek fizetni, ha nem hajtják végre az ítéletet. Mivel nem jelentek meg a tárgyaláson és ügyvédet sem fogadtak, nem túl valószínű, hogy szűrni kezdenék a hollandokat vagy hogy fizetnének; a BREIN viszont erre az ítéletre hivatkozva bizonyára újabb perek segítségével próbálja majd kényszeríteni a holland ISP-ket arra, hogy a Pirate Bay-t elérhetetlenné tegyék.
  • 2011. október 4. Belgian ISPs Ordered To Block The Pirate Bay - az antwerpeni fellebbviteli bíróság megsemmisítette a 2010. júliusi döntést (amelynek értelmében a site szűrése aránytalan lenne) és arra kötelezte a Belgacom és a Telenet nevű ISP-t, hogy DNS-alapon tegyék elérhetetlenné a Pirate Bay-t az előfizetőik számára. Egy civil jogvédő szervezet szerint az ítélet szembemegy az Európai Emberi Jogi Bíróság által képviselt arányossági elvvel. A Pirate Bay szerint ez csak publicity, ami a korábbi hasonló esetekhez hasonlóan csak növelni fogja a site forgalmát. A szűrés nagyon egyszerűen kijátszható.
  • 2012. július 6. Peter Sunde's plea in his own words - Peter "Brokep" Sunde, a Pirate Bay szóvivője kegyelmet kért a svéd államtól. Nem számított arra, hogy megkapja, de így legalább nyilvánosan előadhatta saját verzióját, ami a svéd állam hivatalos archívumaiba is bekerült. A műfaj jellegéből adódóan hatásvadász, de érdemes elolvasni, mert tételesen felsorolja az ügy (részben talán vélt, de részben dokumentáltan valós) visszásságait:
    • Az első rendőrségi razziára vélhetően az USA nyomására került sor (kereskedelmi szankciókat helyezett kilátásba arra az esetre, ha a Pirate Bay ellen nem lépnek fel a svéd hatóságok).
      • Mindezt úgy, hogy korábban egy svéd ügyész arra a következtetésre jutott, hogy a Pirate Bay-jel összefüggésben senkit nem lehet semmiért jogszerűen elítélni.
      • A razzia során a rendőrségnek nyilvánvalóan fogalma sem volt, mit keres: százával foglalt le számítógépeket, és közeli benzinkutakról kölcsönzött teherautókat az elszállításukhoz.
      • A svéd igazságügyminiszter és az Fehér Ház közötti levélváltást államtitokká minősítették, vélhetően azért, mert kínos lett volna a tartalma.
      • A razzia után két héttel a Pirate Bay már újra elérhető volt.
      • A razzia ugrásszerűen megnövelte a Pirate Bay népszerűségét és a svéd Kalózpárt nem kis részben a razzia körüli visszásságoknak köszönhette korai népszerűségét.
    • Jim Keyzer, a nyomozás vezetője megpróbált nyomást gyakorolni a tanúkra és gyanúsítottakra (pl. azt javasolta Sunde-nak, hogy ha már muszáj ügyvédet fogadnia, legalább ne valami stockholmi sztárügyvéddel jöjjön, mert sietnek).
      • A kihallgatások során nagyon stresszesnek tűnt és ordítozott (ami Svédországban állítólag nem szokás; nekünk talán nem annyira meglepő).
      • Néhány nappal a nyomozás formális lezárulása előtt Jim Keyzer hirtelen munkáltatót váltott: a svéd rendőrségtől átigazolt a Warner Brothers-hez, amely egyike volt a Pirate Bay-ügy felpereseinek.
        • Keyzer új pozícióját nyolc nappal azelőtt töltötte be, hogy Sunde tanúból vádlottá avanzsált volna, és hét nappal azelőtt, hogy siettetni kezdte volna az ügy lezárását (tehát úgy tűnik, egy darabig egyszerre dolgozott a rendőrségnek és az egyik felperesnek).
    • Az ügyben eljáró bíró (Tomas Norström) a svéd szabályozás sajátosságait kihasználva maga döntött úgy, hogy ebben az ügyben ő akar bíró lenni (általában sorsolni kellene, de úgy intézte, hogy ő legyen az egyetlen jelölt, akik közül sorsolni lehet).
      • Nörström a szó hétköznapi értelmében aligha volt pártatlannak mondható: több, a copyright szigorítását pártoló szervezetnek, lobbicsoportnak is tagja volt. Ennek ellenére nem tartotta magát elfogultnak és lobbikötődéseit megpróbálta eltitkolni.
      • Az esküdtszék tagjai között volt olyan, aki a felperesektől kapta a fizetését, de Norström szerint szintén nem volt elfogult.
      • A vádlottakat azért ítélték el, mert olyan állítólagos bűncselekményeket pártoltak, amelyeknek az elkövetését nem sikerült bebizonyítani (Sunde szerint, tegyük hozzá).
    • A fellebbviteli bíróságon két Norströmhöz hasonlóan elfogult bíró ítélkezett; az esküdtszék tagjai között voltak Spotify-alkalmazottak (a Spotify tulajdonosai pedig jelentős részben a felperesek voltak).
    • Sunde-t három dolog miatt ítélték el:
      1. Állítólag beállított egy load-balancert a Pirate Bay számára. Csakhogy ez az állítólagos load balancer sehol nincs dokumentálva, kivéve a razzia jegyzőkönyvében, amiben az áll, hogy semmivel nem volt összekötve, csak úgy benne volt a rackben; ezt még az ügyész is elismerte. Az állítólagos load-balancer állítólagos konfigurációja, amelyet a bíróság szerint Peter Sunde minden ésszerű kétséget kizáróan létrehozott, sehol nem található meg a per irataiban.
      2. Állítólag ő felelt a Pirate Bay-en a műfai besorolásért. Ilyen besorolás a Pirate Bay-en nem létezett; az ítélet két olyan emailre hivatkozik, amelyek nem a Pirate Bay-jel kapcsolatosak.
      3. Sunde egyszer közvetítőként lépett fel a Pirate Bay és egy azon hirdető cég között. Azt a céget, amely érdemben árulta a Pirate Bay hirdetési felületeit, nem vették elő.
      • Mindezekért kb. 11 millió euró kártérítés megfizetésére és 8 hónap börtönre ítélték.
  • 2012. július 28. Music Labels Won’t Share Pirate Bay Loot With Artists - A bíróság tetemes kártérítés megfizetésére ítélte a Pirate Bay-per vádlottait annak érdekében, hogy az állítólagos kárvallottakat, a művészeket kárpótolni lehessen. A zenekiadók, akik a pénzt elvileg kapnák, azonban úgy döntöttek, hogy egy fityinget sem adnak belőle a művészeknek, hanem az egészet az IFPI kalózkodásellenes kampányainak finanszírozására kívánják fordítani. Ez a "szokás": pl. a LimeWire-ból kiperelt 105 millió dollárból sem kaptak semmit a művészek.
  • 2012. október 17. Pirate Bay Moves to The Cloud, Becomes Raid-Proof - A Pirate Bay bejelentette, hogy "a felhőbe" költöztette az infrastruktúráját. A webszerver IP-jén csak egy proxy van, amelyik VPN-en keresztül kapcsolódik egy másik országban működő load-balancerhez; az pedig szintén VPN-kapcsolatokon keresztül beszélget további országokban található bérelt virtuális gépekkel (amelyeknek a diszkjei titkosítva vannak). A virtuális gépeket hosztoló szolgáltatók nem is tudják, hogy a Pirate Bayt hosztolják, a hatóságok pedig maximum a merevlemezt nem is tartalmazó VPN-routert vagy loadbalancert tudják megtalálni; ha ezek hosszabb ideig nem működnek, a virtuális gépek leállnak, úgyhogy ha meg is találják őket a hatóságok, csak titkosított adatokhoz jutnak hozzá, a Pirate Bay pedig órákon belül bérelhet új szervereket máshol.
  • 2013. április 9. The Pirate Bay Moves to .GL Domain in Anticipation of Domain Seizure - Mivel attól lehet tartani, hogy a svéd hatóságok lefoglalják a thepiratebay.se domaint, a site új TLD-be (Grönland .gl domainje alá) költözött.
  • 2013. április 10. New Pirate Bay Greenland Domains (About to be) Seized - A grönlandi regisztrátor nem várta meg, hogy bírósági ügy legyen a thepiratebay.gl-ből, hanem saját hatáskörében döntött úgy, hogy törli a domaint, mert szerinte nem hagyhatja, hogy illegális célra használják.
  • 2013. április 17. Pirate Bay Proxy Now Included in Secret ISP Blocklist - Nagy-Britanniában bírósági ítéletek kötelezik az ISP-ket arra, hogy szűrjék a Pirate Bay forgalmát. Meglepő módon azonban a szűrendő site-ok listája nem nyilvános.
  • 2013. április 25. Pirate Bay Finds Safe Haven in Iceland, Switches to .IS Domain - A Pirate Bay a .is TLD-be költözött. Az izlandi regisztrátor azt nyilatkozta, csak akkor törlik a domaint, ha izlandi bíróság ítélete kötelezi erre.
  • 2013. április 30. The Pirate Bay Moves to .SX as Prosecutor Files Motion to Seize Domains - A Pirate Bay újra TLD-t váltott: ezúttal a .sx domainbe költözött.

9.3 Amikor a hóhért akasztják

  • Argentinian Politician's Proposal For New Anti-Plagiarism Law Plagiarizes Wikipedia - egy argentin törvényjavaslat, amely börtönbüntetéssel sújtaná a plagizálókat, a Wikipédiát plagizálja.
  • Warner Bros. Sued for Pirating Anti-Piracy Technology - Állítólag a Warner engedély (és fizetség) nélkül használ egy másolásvédelmi megoldást.
  • ViaCom pwned on piracy - A ViaCom, amely a YouTube-ot perli azért, mert a YouTube állítólag azért tudott ilyen gyorsan ilyen naggyá válni, mert hagyta, hogy a felhasználók nagy tömegben töltsenek fel jogvédett filmrészleteket, és most szeretne sok pénzt kapni cserébe, maga is elköveti ugyanezt, csak kicsiben. Egy Jonathan Coulton nevű énekes (aki amúgy a Portal c. játék végén felhangzó jól ismert "This was a triumph" kezdetű dalocskának is a szerzője) CC-BY-SA-NC licencű klipjét (amelyet a licencszerződés alapján bárki szabadon felhasználhat, feltéve, hogy megnevezi az eredeti szerzőt, ugyanilyen feltételeket biztosít a további felhasználóknak és nem keres pénzt) felrakta a saját videomegosztó oldalára, de reklámokkal vette körül, így megsértette a licencszerződést. A ViaCom YouTube-bal szemben alkalmazott számításai szerint elvileg tízezer dollárnál is többel tartoznának emiatt Coultonnak (nem tudom, mennyire vehető komolyan ez a szám valóban); ha reálisan nézzük az adott reklámok árát, akkor pedig kb. 37 dollárral.
  • MPAA's University Toolkit hit with DMCA takedown notice after GPL violation - az MPAA Ubuntu-alapú szoftvert adott közre, de a GPL-t megsértve nem adta ki a forráskódot.
  • MPAA violates software license - az MPAA blogot írt, de megsértette a blogmotor "linkware" licencét. Vagy meg kellett volna hagyniuk a blogmotor honlapjára mutató linkeket, vagy fizetni 25 angol fontot a fejlesztőnek. Egyiket sem tették meg.
  • Glee vs copyright: do as I say, not as I do; Copyright: The Elephant in the Middle of the Glee Club - A keményvonalas szerzői jogi álláspontjáról ismert Rupert Murdoch egyik tévécsatornája, a Fox, olyan műsort készít, amelyben fiatalok szerzői jog által védett műveket (zeneszámokat, koreográfiákat stb.) utánoznak le vagy dolgoznak át. A "copyright" szó szemforgató módon egyszer sem hangzik el a műsorban, pedig ha ugyanezt ugyanezek a fiatalok a valóságban csinálnák, sokszázezer dolláros kártérítésre lennének perelhetőek.
  • 'Hollywood Accounting' Losing In The Courts - A hollywoodi filmstúdiók, akik közismert határozottsággal állnak ki mindig amellett, hogy az alkotókat meg kell fizetni, a jogaikat tisztelni kell stb., pénzügyi trükközéssel (egymás közötti számlázással, projektcégekkel) igyekeznek elérni, hogy a produkciók nyereségéből részesedő alkotóknak egy fillért se kelljen adniuk. Első fokon több, ezzel kapcsolatos pert is elvesztettek; meglátjuk, jogerőre emelkednek-e ezek az ítéletek.
  • U.S. Copyright Group ‘Steal’ Competitor’s Website - A BitTorrent-felhasználók ezreit peren kívüli megegyezés (vagyis pénz) reményében perrel fenyegető "U.S. Copyright Group" engedély nélkül használja egy vetélytársa website-jának kódját.
  • [1] A Hustler kiadó ügyvédei levelet küldtek egy finn úrnak, amelyben 600 eurót követelnek tőle; ha nem fizet, bíróság előtt kell felelnie azért, mert állítólag illegálisan feltöltött egy pornófilmet. Az ügyvédek feltehetően abban reménykedtek, hogy -- bizonyára sok más emberhez hasonlóan -- ez az úr is inkább fizet, hogy elkerülje azt, hogy a neve és a pornó között nyilvánosan kapcsolat létesüljön. Csakhogy ez az úr a finnországi Kalózpárt egyik szervezetének az alelnöke, aki szándékosan üzemeltet TOR exit node-ot (olyan szervert, amelyen keresztül az anonimizáló TOR-hálózat forgalma kiléphet a valódi Internetre), így egyrészt eleve nehéznek ígérkezik annak a bizonyítása, hogy ő volt a feltöltő; másrészt pedig elkötelezett a copyright trollok elleni harc iránt, így zsarolás miatt feljelentette az ügyvédeket a rendőrségen. 2014. szeptember elején nem világos, mi lesz az ügy folytatása.

9.4 Nem mindig a kiadólobbi nyer a bíróságon

  • Another File-Sharing Case Fails – Join The Revolution Or Perish - 2010. június 23. Spanyolországban újabb bíróság mondta ki egy újabb perben, hogy a jogtulajdonos engedélye nélkül az Interneten megosztott jogvédett műre mutató linkek publikálása önmagában alapvetően nem bűncselekmény.
  • You Bought It, You Own It: Supreme Court Victory for Common Sense and Owners' Rights - 2013. március 19. Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy azokat a jószágokat, amelyek szerzői jogi oltalomban részesülnek, de a szerzői jog tiszteletben tartása mellett készültek, az őket legálisan megvásárló személyek kölcsönadhatják és tetszés szerint továbbértékesíthetik ("first sale doctrine") attól függetlenül, hogy a terméket az USA-ban állították-e elő, avagy sem.
  • Federal Judge Fires Phasers, Photons at Prenda for $80k Damages - 2013. május 7. A Prenda Law nevű copyright troll ügye a felperes (a troll) számára katasztrofális vereséggel zárult. Az ügy nem szűkölködött az érdekes fordulatokban (pl. a felperes ügyvédei az USA Alktományának 5. kiegészítésére hivatkozva egy emberként megtagadták, hogy a bíró kérdéseire válaszoljanak -- ezt akkor tehetik meg, ha a válasszal saját magukat vádolnák bűncselekmény elkövetésével). A Prenda üzleti modellje az volt, hogy ismeretlen alpereseket perelt be a Prenda által fájlcserélőn megosztott pornófilmek illegális letöltéséért vagy megosztásáért, majd az érintett ISP-kből a bíróság segítségével kiszedte az állítólagos letöltők személyazonosságát elvileg azért, hogy beidézhetők legyenek; valójában azonban peren kívüli megegyezést ajánlott nekik ("mindössze" 4.000 dollárért; a perben, ha veszítenek, 150.000 dollár kártérítés megfizetésére ítélhette volna őket a bíróság). További motiváció volt a fizetésre, hogy aki nem fizetett, annak a nevét a per nyilvánosan összefüggésbe hozta volna az általa állítólag letöltött pornófilm címével; ráadásul a 4.000 dollár kevesebb volt, mint amennyiért egy ügyvéd általában elvállalta volna az alperes képviseletét. Az egyik ügyben eljáró bíró úgy fogalmazott, hogy "az egykoron az éhező művészek védelmét szolgálni hivatott szerzői jogi szabályozást kihasználva most éhező ügyvédek fosztogatják az állampolgárokat". A Prendáról szóló Wikipédia-szócikkben és ebben a periratban (pdf) sok más érdekességet olvashatunk a cég tevékenységéről.

9.5 A kiadólobbi perei a saját vásárlóik ellen

  • How Harvard Law threw down the gauntlet to the RIAA - 2009. február 3. Publicisztika arról, hogyan vált a Harvard egyetem egy hallgatói csoportja egy bostoni egyetemi hallgató, Joel Tenenbaum ügyvédjévé a RIAA elleni perben. A perrel kapcsolatos további részletek pl. a http://joelfightsback.com/ címen érhetők el.
  • Exclusive: "I've never heard of Far Cry," says P2P defendant - 2010. május 27. Az Egyesült Államokban is megjelent az az üzleti modell, amelynek a lényege az, hogy ügyvédi irodák perrel fenyegetnek olyan egyéneket, akikről azt állítják, hogy az IP-címüket illegális fájlcserére használta valaki. Ha fizetnek néhányezer dollárt, az ügy el van intézve, de ha nem, állítólag beperelik őket. A per költségei várhatóan messze meghaladják azt a néhányezer dollárt, így minden bizonnyal sokan fizetnek. Ilyen módon monetizálják az ügyvédek a fájlcserét (alighanem olyan esetekben is, amikor a megvádolt személy el sem követett semmit).
  • Creators Must Move Beyond Suing the Audience - 2010. május 28. A US Copyright Group többtízezer fájlcserélő-felhasználót perel be.
  • EFF Asks Judges to Quash Subpoenas in Movie-Downloading Lawsuits - 2010. június 2. Az EFF kéri a washingtoni bíróságokat, hogy a tömeges, szőnyegbombázásszerű szerzői jogi perekben is juttassák érvényre a jogállamiság alapelveit (elsősorban a méltányos eljáráshoz való jogot).
  • Defining Success: Were The RIAA's Lawsuits A Success Or Not? - 2010. június 6. Mit ért el a RIAA a perdömpinggel? Nem sokat: a fájlcsere népszerűbb, mint valaha; az öt nagy lemezkiadó már csak a négy nagy lemezkiadó; ráadásul mindenki utálja őket.
  • Judge may dismiss 4,576 of 4,577 P2P defendants from lawsuit - 2010. június 9. Egy amerikai bíró két hetet adott a szőnyegbombázós ügyvédeknek arra, hogy megindokolják, miért érvényes eljárás 2000 egyént egyetlen perben alperesként megjelölni. (Ez a megfogalmazás jogilag nem pontos, de a lényeget visszaadja.)
  • Songs of Innocence: accused P2P users speak out - 2010. június 10. Általános cikk a legújabb szőnyegbombázásszerű "feljelentésekről" és az emberek életére ill. a bíróságok működésére gyakorolt hatásaikról.
  • Judge Slams RIAA, $675k Fine Ruled Unconstitutional - 2010. július 9. Joel Tenenbaum 675000 dolláros büntetését a bíróság alkotmányellenesnek találta, mert nem állt arányban az elkövetett cselekedet társadalmi súlyával. A büntetést 90%-kal mérsékelte. Érdemes a bíró által adott indoklást (jogászul indokolást :) elolvasni.
  • Four Alleged Movie Pirates Set to Cover Entire Horror Movie Budget - 2013. április 9. Egy 20.000 dolláros költségvetésből készült b-kategóriás horrorfilm illegális megosztóitól -- a per elkerülése érdekében -- 5-10.000 dollárt követel a jogtulajdonos. Ha csak néhányan fizetnek, többszörösen megtérülhet a film előállítási költsége (és valószínűleg sokkal lukratívabbnak bizonyul a "kalózok" zsarolása, mint a film legális terjesztése). A Torrentfreak szerint az ilyen peren kívüli megegyezésekből származó bevételeket a filmkészítők gyakran eleve belekalkulálják a költségvetésbe.
  • “Firefly” Hat Triggers Corporate Crackdown - 2013. április 9. A 20th Century Fox Television-t évekig nem érdekelte, hogy a Firefly-rajongók a Jayne nevű szereplő jellegzetes kötött sapkáját utánozó sapkákat készítenek és árulnak, de amikor meglátta ebben az üzletet, gyorsan elkezdte sorozatgyártatni őket és megpróbálta ellehetetleníteni a kézműveseket. Nem tűnik jó PR-fogásnak.

9.6 Hazai vonatkozású linkek

  • “A kocsiba zárták a kulcsot” - 2010. február 23. Beszélgetés a magyar "Kalózpárt" (amely az LMP-n belüli csoportosulás) két "tagjával". Nem érdektelen, amit elmondanak, de a kérdések sokszor nem az igaziak.
  • Egyenetlenül csorog – zenészek az Artisjusról - 2010. március 19. Helyesírási hibákban sajnos bővelkedő, ráadásul elég felszínes blogbejegyzés az Artisjus működéséről, valamint a könnyűzenészek és az Artisjus közötti viszonyról.
  • Fagyos vita a Tűzraktérben - 2010. április 15. Néhány, a szerzői jog esetleges reformjában érintett "szereplő" (egy miniszteri hivatalnok, az Artisjus néhány tagja stb.) részvételével lezajlott vitáról írt beszámoló, a koncertblog sajátos színvonalán (l. az előző linknél). Tartalmaz megkérdőjelezhető állítást is; pl. evidenciaként kezeli, hogy a zene letöltése illegális, pedig a magyar szerzői jogi szabályozás ezt nem teszi egyértelművé.
  • A Kalózpárt tiltakozik a szerverlefoglalások ellen - 2010. június 30. A magyar "Kalózpárt" állásfoglalása a közelmúltban lezajlott, főként magyarországi torrentsite-okat érintő szerverlefoglalásokkal kapcsolatban.
  • Miért maffia az Artisjus? - 2010. július 7. Egy honfitársunk, aki valószínűleg DJ, az Artisjus működése körüli visszásságokat ostorozza. Nem biztos, hogy igaza van, de pontosan ezek a kifogások gyakran fel szoktak merülni az Artisjus működésével kapcsolatban, és megnyugtató választ látszólag soha nem ad rájuk senki.
  • dr. Ibolya Tibor: A „torrentrazziák” büntetőjogi megítélése, Belügyi Szemle, 2011/2. - Egy ügyész véleménye arról, mennyire problémás Magyarországon a torrentezők elleni fellépés jogi szempontból. Érdemes elolvasni, nagyon érdekes. Szemelvények:
    • Kiemeli, hogy a 2010. júniusi szerverlefoglalások csak mintegy két hétre bénították meg a torrentoldalakat, vagyis ebből a szempontból értelmetlenek voltak.
    • A ProArtról ezt írja: "Egy büntetőeljárás lefolytatása megkérdőjelezésének azonban gazdasági alapon nem lehet értelme, mert annak sikere esetén társadalmilag hasznoshatásai nem feltétlenül fejezhetőek ki gazdasági módszerekkel. Ha azonban egy magát jogvédőnek beállító, valójában nyereségorientált cégek érdekvédelmi szervezeteként működő egyesület indít a magyar bűnüldöző hatóságok igénybe vételével, azokat felhasználva, rendkívül költséges, időben elhúzódó, rendszeresen eredménytelennek, vagy igen csekély társadalmi eredménnyel kecsegtetőnek bizonyuló, ráadásul büntetőjogi szempontból ingatag alapon álló büntető eljárásokat, akkor ezeket a kérdéseket már fel kell tennünk és a problémákat meg kell fogalmaznunk."
    • "Az audiovizuális tartalmak letöltése azonban nem lehet bűncselekmény, mert a jogosult engedélye, illetve a díjfizetés nélkül megengedett magáncélú többszörözésre vonatkozó Szjt. 35. §-a értelmében természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja." (Ennek az alapja az adathordozók árába épített jogdíj.)
    • Elmagyarázza, hogy korántsem biztos, hogy a torrentkliens fel is tölt, nemcsak le.
      • "fájlszeletek feltöltése pedig nem képezi a szerzői mű egészét. Ugyan a szerzői jogi védelem a Szjt. 16.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján a szerzői mű valamely azonosítható részét is megilleti, kérdés azonban, hogy mit ért a törvényalkotó azonosíthatóságon. Amennyiben az „azonosíthatóság” a felhasználó általi „érzékelhetőséget” jelenti (ahogy azt pl. a SzJSzT 7/2008. számú szakértői véleménye is tartalmazza), úgy a fájlszeletek egyes felhasználók általi feltöltése ennek nem felel meg, hisz azok nem érzékelhetők, mert önmagukban nem játszhatók le, nem nézhetők és hallgathatók meg. Az azonosíthatóság (érzékelhetőség) a folyamat végén, az akár több száz-ezer forrásból (egyéni felhasználótól) származó adatmennyiség összeillesztése után következik csak be, a letöltő számítógépén. A büntetőjogi felelősség azonban individuális, az egyéni felhasználót a Btk. 329/A §. (1) bekezdésében foglalt bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetén is csak a saját tevékenysége miatt lehet felelősségre vonni." -- tehát még ha fel is tölt egy-egy szeletet a kliens, azzal sem valósul meg a szerzői jogok megsértése.
    • "a torrent trackert, (illetve azt a szervert, amelyen a tracker fut) üzemeltető büntetőjogi felelősségét bűnsegédi bűnrészesként csak akkor lehet megállapítani, ha a nyomozó hatóság bizonyítani tudja, hogy szándékosan nyújtott segítséget egy konkrét szerzői jogvédelem alatt álló mű feltöltéséhez. Figyelemmel arra a technikai ismertetésben már leírt tényre, hogy a trackeren (webszerveren) nincs meg maga a fájl, tehát nem vesz részt a tényleges adatcserében, csak közvetít a felhasználók között, a büntetőjogi felelősség megállapítása álláspontom szerint kizárt."
    • Véleménye szerint a torrent trackert a törvény kifejezetten védi: "[...] 2001. évi CVIII. törvény [...] 7.§ (3) bekezdése alapján „a közvetítő szolgáltató nem köteles ellenőrizni az általa csak továbbított, tárolt, hozzáférhetővé tett információt, továbbá nem köteles olyan körülményeket vagy tényeket keresni, amelyek jogellenes tevékenység folytatására utalnak.”
    • Szintén nem lehet a trackert érvényesen a torrent eltávolítására felszólítani, mert "A torrent tracker üzemeltetője azonban, ahogy azt fentebb már kifejtettük, nem helyez el semmilyen fájlt, nem tárol jogsértő adatokat, ezért hiába szólítják fel a jogvédett tartalom eltávolítására, azt nem tudja eltávolítani, mivel nincs hozzáférése a tartalomhoz éppen úgy, ahogy a többi keresőnek sem. Ami a torrent trackeren látható az a mű címe, az pedig nem jogsértő, ebből következően a fenti szabályok összevetése alapján a torrent trackert működtetőket még ezen az alapon sem lehet felelősségre vonni."
    • Nem lehet az egyéb okból végzett házkutatás során véletlenül talált letöltött audiovizuális tartalom miatt büntetőeljárást indítani, mert "a bűncselekmény gyanúja hiányzik. A letöltés nem bűncselekmény, annak vélelmezése pedig – még abban az esetben is, ha az otthoni felhasználó számítógépén volt torrent kliens – hogy az feltöltés mellett került letöltésre, a fentebb már részletezett technikai lehetőségek miatt büntetőeljárás alapjául nem szolgálhat. A torrent kliens használata önmagában nem bűncselekmény, azt egyébként sem csak a szerzői jogvédelem alá eső művek megosztására lehet használni, másrészt audiovizuális műveket nem kizárólag torrentezéssel vagy más, feltöltéssel is járó módon lehet az internetről letölteni (pl. fizetős http (smsweb) vagy ún. newsgroupok használata, privát ftp-k, irc, rapidshare használata, streamelt (sugárzott) tartalom lementése, amelyek esetén a letöltő részéről egyáltalán nincs feltöltés)."
    • Nem elegendő a személyre szóló megalapozott gyanú létrejöttéhez a jogvédő szervezet által felkért egyén által előterjesztett bizonyíték (ez csak a bűncselekmény gyanúját alapozhatja meg). A személyre szóló megalapozott gyanú meglétét a hatóságnak "hivatalból, a saját eszközeivel, a törvényes bizonyításnak megfelelően kell kivizsgálnia. Amennyiben tehát a megalapozott gyanú megállapításához számítástechnikai szakértő szakvéleményének beszerzése válik szükségessé, azt a nyomozó hatóságnak kell kirendelnie."
    • "Az Szjt.26.-27.§ - a szerinti nyilvánossághoz történő közvetítés – feltöltés – a büntetőjogban megkívánt kétséget kizáró módon történő bizonyítása még a szerzői jogvédő szervezetek szerint is csak próbaletöltéssel lehetséges, mégpedig a konkrét szerzői műpéldány egészére, megfelelő dokumentálás mellett, reprodukálható, tehát valamilyen adathordozóra történő lementés biztosításával. Természetesen annak bizonyításához, hogy a gyanúsított „több terrabájtnyi audiovizuális tartalmat tett az interneten torrenthálózaton keresztül elérhetővé” a több terabyte tartalmat kellene próbaletöltéssel letölteni." (Ez azért van így, hogy a gyanúsított ne védekezhessen azzal, hogy csak a házi videóját osztotta meg "Star Wars 7" néven.)
    • "A nyomozó hatóság (illetve annak szakértője) által végzett és megfelelő módon dokumentált próbaletöltések bár kétséget kizáró módon tudják bizonyítani a gyanúsított által végzett feltöltést, anakronisztikus módon mégsem szolgálhatnak a büntetőjogi felelősség megállapításának alapjául, mert ebben az esetben a büntetőjogi tényállás lényeges eleme a vagyoni hátrány okozása, mint eredmény hiányzik. [...] Az elmaradt vagyoni előny konkrét kimunkálásának módszeréről lehet ugyan vitatkozni, az viszont nem lehet vita tárgya, hogy annak meghatározásához szükséges lenne arra az adatra, hogy a szerzői művet attól, aki seedelte, vagy leechelte hányan töltötték le. Ez azonban gyakorlatilag meghatározhatatlan, hisz maga a seedelés is, ahogy fentebb már írtam csak próbaletöltéssel bizonyítható. Annak belátásához pedig nem szükséges különösebb indokolás, hogy a vagyoni hátrány, mint eredmény nem következhet be a jogtulajdonosnál abban az esetben, ha az elkövető által feltöltött műpéldányt a nyomozó hatóság tölti le..."
    • "Írásommal arra szerettem volna rávilágítani, hogy a fájlcserélő programokat használók nem tekinthetők automatikusan bűncselekményt elkövető potenciális gyanúsítottaknak, ezért az ellenük történő általános büntetőjogi fellépés nem indokolt, de nem is lehetséges. Az audiovizuális művek letöltése Magyarországon legális, a feltöltés (a nyilvánosság felé történő közvetítés) pedig egyrészt bizonyíthatatlan, illetve rendkívül költséges bizonyítással jár, másrészt a vagyoni hátrány okozását, mint eredményt ekkor sem lehet megállapítani, az elmaradt vagyoni előny konkrét összegének hiányában. Az egyes felhasználók elleni büntetőeljárások megindítására a fenti bizonyítási nehézségek miatt nem látok lehetőséget, épp ezért indokolatlan és érthetetlen a torrent trackerrekkel szembeni nyomozó hatósági fellépés. [...] Annál is inkább, mert már létezik és hamarosan robbanásszerűen el fog terjedni a torrent tracker nélküli torrentezés technikai lehetősége. Az ún. magnet link használatával nincs szükség a tracker közvetítésére, a technika lehetővé teszi, hogy a felhasználók közvetlenül egymáshoz kapcsolódjanak, ezzel lehetetlenné téve a jogvédők beépülését, ami egyenlő a jogvédők ilyen irányú tevékenységének ellehetetlenülésével."
    • "nincs korrekt számítási módszer arra vonatkozóan, hogy a fájlcsere mekkora bevétel kiesést jelent, az viszont tagadhatatlan, hogy vannak bevételnövelő hatásai is."
  • Bosszút áll a magyarokon a Disney - 2013. május 9. A Disney azért, mert a "Vasember 3" c. filmet egy magyar vette fel a premier napján kamerával a moziban, és aztán osztotta meg az Interneten, "büntetésből" minden filmjét egy héttel később fogja Magyarországon bemutatni. Így azok, akik nagyon várják a filmet, letölthetik és megnézhetik még azelőtt, hogy lehetőségük lenne pénzt adni érte, úgyhogy a lépés kontraproduktívnak tűnik; arra valószínűleg jó lesz, hogy az első feltöltő legközelebb ne magyar legyen, de mit fognak csinálni, ha minden ország volt már első? :)

10 Feldolgozásra váró irodalom

Ezek itt olyan linkek, amik relevánsak, de még nem írtam hozzájuk összefoglalót és nem soroltam be őket sehova. Ha valaki kedvet érez magában, segítsen bátran. :)

Személyes eszközök