Proxmox VE

Irta: Dobó László, 2009. december

A Proxmox PE egy Debianra épülő OpenVZ-t és KVM-et támogató virtualizációs platform. A Proxmox egyszerűen és gyorsan telepíthető, könnyen konfigurálható és jó a dokumentaciója; csak ajánlani tudom mindenkinek, aki virtualizációs megoldást keres. A Proxmox főbb jellemzői, képességei a következők:

Konténeralapú virtualizáció - konténerek lényegét, hasznosságát lásd később
KVM-alapú virtualizáció
Bare-Metal ISO telepítő - magyarán pár perc alatt kézhez kapsz egy üres szervert.
WEB alapu menedzsment
Cluster támogatás
Mentés, visszaállitás, online migrálás

Tartalomjegyzék

1 Rendszerkövetelmények
2 Telepítés
3 A webes felület
4 Virtuális gép telepítése
- 4.1 Konténeralapú virtualizáció: OpenVZ
- 4.2 Paravirtualizáció: KVM
5 Mindennapi használat

1 Rendszerkövetelmények

64bites processor
1 Gb memória (4 Gb ajánlott)
1 NIC (2 ajánlott az értelmes tűzfalazáshoz)

Telepítés előtt érdemes elgondolkodni azon hogy akarunk-e KVM-et használni. Amennyiben úgy döntünk hogy akár most akár a későbbiekben szükség lehet rá, akkor okvetlen olyan processzort válsszunk, ami támogatja az Intel VT/AMD-V-t.

2 Telepítés

2.1 Saját telepítőjével

Nem nagyon van mit hozzáfűzni: next, next, finish.

Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy a Proxmox PE nem támogatja a software RAID-et, és úgy néz ki, nem is fogja. Így aztán vagy vásárolunk hardveres RAID-vezérlőt, vagy manuális gányolással állítjuk be a softraidet, ha fontos a rendelkezésreállás.

2.2 Már létező Debianra

Szerkesszük meg a sources.list-et:

echo deb http://download.proxmox.com/debian lenny pve >>/etc/apt/sources.list

Adjuk hozzá a rendszerünkhöz a Proxmox PE repository kulcsát:

wget -q -O- http://download.proxmox.com/debian/key.asc | apt-key add -

Frissítsük a csomaglistát:

apt-get update

Telepítsük a Proxmox PE kernelét:

apt-get install pve-kernel

Ha szükséges, állítsuk be a bootloaderünket, hogy ezt a kernelt töltse be a következő bootkor, majd rebootoljunk.

Telepítsük a Proxmox PE-vel összefüggő további csomagokat:

apt-get install proxmox-ve ntp

... és már csatlakozhatunk is a webes felületre.

2.3 Finomhangolás

A Proxmox fő konfigurációs file-ja a /etc/vz/vz.conf-ban található. Ebben módosithatjuk többek között a környezeti változóit,loglevelt és a betöltendő IPv4-6 kernel modulokat.

3 A webes felület

A webes menedzsment-felületet igen kényelmes. A következő beállításokat teszi lehetővé a hosztgéppel kapcsolatban:

rendszeridő;
DNS-szerver;
IP-címek;
mentés ütemezése;
custering.

Emellett a virtuális gépeinket:

elindíthatjuk;
leállíthatjuk;
újraindíthatjuk;
migrálhatjuk egyik gépről a másikra, akár online is;

Néhány kattintással új virtuális gépet is létrehozhatunk.

sun-java6-plugin-re szükség lesz.

4 Virtuális gép telepítése

Kétféle virtualizációs megoldás közül választhatunk, és ezeket szabadon keverhetjük: OpenVZ ill. KVM.

4.1 Konténeralapú virtualizáció: OpenVZ

Linuxot futtató virtuális szerverek üzemeltetéséhez ezt a technológiát ajánlom. Minden egyes virtuális gép egy külön konténerbe kerül; a létrehozáskor megadott adatokat (tárhely, memória, cpu-k száma, cpu-idő korlátozása) bármikor megváltoztathatjuk. A konténerek igen nagy előnye, hogy fájlrendszerszinten elérhetők (alapértelmezett esetben a /var/lib/vz/private/vmid alatt).

Egy új virtuális gép a webes menedzsment-felületről pár kattintással létrehozható; ehhez nem fűznék különösebb magyarázatot.

Ha scriptből szeretnénk virtuális gépet létrehozni, az sem lehetetlen; lássunk egy példát.

#!/bin/bash
#-----------------------------------------------------
#Initial VM variables
#-----------------------------------------------------
vmdescription="debian-test VM"
vmid=444
vmhostname="test"
vmostemplate="debian-5.0-standard_5.0-1_i386.tar.gz"
vmrootpasswd='$1$EgSNc8pS$dc4aP14RZUVeUPjZiD5WM1'
vmdiskspace=8
vmmem=1024
vmswap=2048
vmcpu=1
vmifdev="eth0"
vmbridge="vmbr1"
vmipaddr="10.0.1.2"
vmnetmask="255.255.255.0"
vmgateway="10.0.1.1"
vmnameserver="1.2.3.4"
vmonboot="yes"
vmprivate="/var/lib/vz/private"
vmtimezone="Europe/Budapest"
echo "Creating VM..."
pvectl vzcreate $vmid --disk $vmdiskspace --ostemplate $vmostemplate --rootpasswd $vmrootpasswd --hostname $vmhostname --description $vmdescription --onboot $vmonboot --swap $vmswap --mem $vmmem --cpus $vmcpu --netif "ifname=$vmifdev,bridge=$vmbridge"
echo "Configuring VM..."
echo -e "auto $vmifdev\niface $vmifdev inet static\n	address $vmipaddr\nnetmask $vmnetmask\n	gateway  $vmgateway" >> $vmprivate/$vmid/etc/network/interfaces
echo "nameserver $vmnameserver" > $vmprivate/$vmid/etc/resolv.conf
echo $timezone > $vmprivate/$vmid/etc/timezone
echo "Starting VM..."
vzctl start $vmid

A virtuális gép hálózatra való kijuttatását kétféleképpen oldhatjuk meg:

Virtuális Hálózattal (venet)
- Előnye: menedzsent-felületen összekattingatva már működik is.
- Hátránya: megjegyezhetetlen, nem átlátható eszközneveket kapunk.
Hídba kapcsolt ethernettel (veth)
- Előnye: Átlátható, világos eszköznevek.
- Hátránya: kézzel kell konfigolni a konténer alatti /etc/network/interfaces fájlban (vagy ennek disztribúciófüggő helyi megfelelőjében).

4.2 Paravirtualizáció: KVM

Ez a megoldás a Xenre hasonlít; a virtuális gépek saját virtualizált hardware-en futnak, és a hosztgép kernele a hipervizor. Akkor érdemes használni, ha Linuxtól eltérő operációs rendszert virtualizálunk, vagy ha fontos, hogy a virtuális gépben egy konkrét, a hosztgépétől eltérő kernelverzió fusson.

A megoldás nagy hátránya, hogy a hosztgépről nem tudunk automatikusan közvetlenül hozzáférni a virtuális gép fájlrendszeréhez.

KVM-es virtuális gépet szintén létrehozhatunk a webes felületről, de parancssoros eszközzel is:

#!/bin/bash
#-----------------------------------------------------
#Initial QM variables
#-----------------------------------------------------
qmname="KVM test VM"
qmid="666"
qmmem="512"
qmdiskspace="8"
qmcpu="1"
qmostype="other"
qmonboot="no"
qmmac="F6:B4:59:58:4A:B0"
qmnetdev="rtl8139"
qm create $qmid --ide0 $qmdiskspace --ostype qmostype --memory $qmmem --onboot $qmonboot --cdrom cdrom --name $qmname --vlan0  $qmnetdev=$qmmac --smp $qmcpu --bootdisk ide0

5 Mindennapi használat

5.1 OpenVZ-s virtuális gépek menedzselése a hosztról

A

vzctl enter vmid

paranccsal azonnal beléphetünk, rootként, a futó virtuális gépbe (ez ugyanúgy működik, mint a vservernél).

5.2 OpenVZ-s virtuális gépek listázása

# vzlist
 CTID      NPROC STATUS  IP_ADDR         HOSTNAME                        
  157         38 running -               test                          
  161         36 running -               test1

Ebben a listában a KVM-es gépek sajnos nem jelennek meg.

5.3 Új hálózati kártya hozzáadása OpenVZ-s guesthez

# vzctl set 103 --netif_add eth1 --save
Saved parameters for CT 103

5.4 Parancs futtatása virtuális gépben

Ahogyan a vservernél, itt is elegendő egy

vzctl exec vmid apt-get -y upgrade

parancs ahhoz, hogy a megadott virtuális gépen lefuttassunk egy apt-get műveletet. Ehhez nem is kell explicite belépni a virtuális gépbe. A parancs terminálja a vzctl-t futtató user terminálja lesz.

5.5 Tűzfal OpenVZ-s virtuális gépben

Ahhoz, hogy az iptables működhessen a konténerben, engedélyezni kell a megfelelő NetFilter-modulokat egyrészt a /etc/vz/vz.conf-ban, másrészt magában a konténerben is. A /etc/vz/vz.conf megfelelő sorát így kell kibővíteni:

IPTABLES="ipt_REJECT ipt_tos ipt_limit ipt_multiport iptable_filter iptable_mangle ipt_TCPMSS ipt_tcpmss ipt_ttl ipt_length \
ip_conntrack ip_conntrack_ftp ip_conntrack_irc ipt_LOG ipt_conntrack ipt_helper \
ipt_state iptable_nat ip_nat_ftp ip_nat_irc ipt_TOS"

A módosítás után újra kell indítani a vz szolgáltatást (/etc/init.d/vz restart). Figyelem, ez leállítja a futó virtuális gépeket!

Az adott konténerben is engedélyezni kell ezen modulok használatát:

# vzctl set 103 --iptables ipt_REJECT --iptables ipt_tos --iptables ipt_TOS --iptables ipt_LOG --iptables ip_conntrack \
--iptables ipt_limit --iptables ipt_multiport --iptables iptable_filter --iptables  iptable_mangle --iptables ipt_TCPMSS \
--iptables ipt_tcpmss --iptables ipt_ttl --iptables ipt_length --iptables ipt_state --iptables iptable_nat \
--iptables ip_nat_ftp --save
Saved parameters for CT 103

Ezután a konténert is újra kell indítani, hogy érvényt szerezzünk a változtatásoknak.

5.6 I/O-tuning

Ha feltűnően lassú az I/O a virtuális gépekben érdemes a következők valamelyikével próbálkozni:

for i in /sys/block/sd?/queue/scheduler; do
  echo deadline > $i
done

Vagy:

for i in /sys/block/sd?/queue/scheduler; do
  echo cfq > $i
done

5.7 Softraid és LVM

A Proxmox alapértelmezés szerint LVM-re telepíti a root filesystemet is, amivel nincs is különösebb gond. Utólag az LVM szócikkben leírtak szerint RAIDesíthetjük a rendszerünket.

Én személy szerint úgy éreztem, hogy ha a rootfs-t softraid fölötti LVM-re tettem, attól a rendszerem lelassult, de kimérni nem mértem ki. YMMV.

Arról semmiképpen ne feledkezzünk meg, hogy a Proxmox kerneléhez tartozó initrd-t újrageneráljuk úgy, hogy belekerüljön az mdadm, hiszen különben nem lesz, ami az LVM alatt összerakja nekünk a RAIDet a boot során.