DHCP

1 DHCP

A Dynamic Host Configuration Protocol elsősorban arra szolgál, hogy hostok egyedi címeket kaphassanak a hálózaton. Pillanatnyi levegővétel után el lehet azon merengeni, hogy jelen esetben a 'host' elnevezés alatt mi minden is érthető: érthetünk alatta egy PC-t, IP-telefont, Access Pointot stb. Egyre kevésbé lepődünk meg a különféle hálózati interfészekkel végrehajtott mutatványokon, és így egyre hálátlanabb feladat lenne ékes anyanyelvünkön mindent lefedő kifejezést találni. Gyakorlati jelentősége úgyis inkább az egyediségnek van: a kézi konfiguráció a hostok számának növekedésével egyre körülményesebbé, a hibák elkerülésének a szempontjából pedig egyre bizonytalanabbá válik.

A protokoll lehetővé teszi, hogy ún. opciók segítségével további információkat is közöljünk a hostokkal; a használhatóság nem kis részben innen fakad. Opciók lehetnek az általában elvárt default gateway, névfeloldáshoz használandó DNS szerver IP-címei; érdemes tudni, hogy a lista meglepően hosszú, és például arra is "megkérhetünk" hostot, hogy az ip forwarding bekapcsolásával kezdjen el routerként üzemelni.

1.1 A felhasználás leggyakoribb módja

Legegyszerűbb esetben annyit szoktunk egy DHCP szervertől elvárni, hogy IP-címet, default gateway IP-címét, DNS szerver IP címét legyen képes átadni egy hostnak. Ha precízek akarunk lenni, akkor tartsuk észben: a DHCP kliensnek, amit a host futtat.

1.2 A működés elve

A DHCP broadcast-alapú protokoll, leegyszerűsítve úgy működik, hogy a host "belekiabál" (=broadcast) a hálózatba, hogy címet kér. A DHCP szerver feladata az ilyen kérésekre figyelni, és IP-címet, továbbá -nem kötelező, de praktikusan mindig használt- opciókat ajánlani a hosztnak.

A címek kiosztása csak bizonyos ideig érvényes, ezt az időt a szerver(t konfiguráló személy) határozza. Ha az ún "dhcp lease" érvényessége lejárt, akkor a kliensnek el kell dobnia az IP-címét, és újat kell igényelnie.